A hivatalos meghatározás szerint a KGST-piac mint kereskedelmi intézmény a fogyasztási cikkek - ruházati, divatcikkek, háztartási kellékek, hobbiáruk és műszaki cikkek - értékesítésének a bolti hálózat mellett kiépült alternatív formája.

Az eladó kereskedő és nem őstermelő háztartástag vagy kézműves. A pultok (vagy gyakrabban a pokrócok, lepedők) mögött álló emberek tehát csak közvetítettek, ők főállású és nehézsúlyú vásározók voltak, akik így-úgy beszerzett árukat utaztattak országról-országra, hogy busás haszonnal adjanak túl rajtuk.

Lengyel piac – de honnan a név? Miért ragadt a “lengyel” jelző a piachoz?

Egészen biztosan sokan emlékeznek még az okokra és még többen jártak is ilyen „rendezvényen”. Aki már elfelejtette vagy egyáltalán nem is tudja, vagy éppen csak nosztalgiázni szeretne, azoknak egy kis emlékeztetőt nyújtunk most a 80-as, 90-es évek reneszánszából.

Az 1980-as évek elejére a lengyel gazdaság a csőd szélére került, a termelésben óriási visszaesések következtek be. A lengyel gazdaság nem volt ezzel a térésben egyedül, azonban az élelmesség, ami az akkori embereket jellemezte, leginkább a lengyelekre volt igaz.

Az akkori lengyel felső vezetés tisztában volt országának sanyarú gazdasági helyzetével, de érdemi intézkedéseket nem tudott ellene hozni. Enyhíteni tehát nem tudott, azonban tenni sem akart ellene semmit sem.

Nem gátolta a saját állampolgárjait a boldogulás útján, így nem tett semmit akkor, mikor az emberek külföldi eladásokkal igyekeztek megszerezni a napi betevőt.

Ez azt jelentette, hogy az egyik szocialista országban megvették olcsón az árut, melyek jellemző módon ruhák, műszaki cikkek, italok voltak, hogy aztán másik szocialista országban némi haszonnal eladták azokat.

A szegénység az egész térségre igaz volt, ezért barokkos túlzás lenne azt állítani, hogy ez a módszer kizárólag a lengyeleknek jutott eszébe a szocialista blokkon belül, de tömeges méreteket öltve rájuk volt jellemző.

Mindenkinek eszébe jutnak emlékek ezekről az időkről. Kinek jobbak, kinek rosszabbak. Azonban az biztos, ezen időszakra a többség boldog nosztalgiával emlékszik vissza.

Ha már lengyel piac, akkor egy sztori erejéig emlékezzünk meg az autó és főleg a Polszki alkatrészekről! Ezek fő beszerzési forrása ugyanis éppen a lengyel sötétszürke gazdaságból érkező, vásározó hipervándorok pokrócmarketje volt.

Annak megválaszolásához, hogy miért vonzotta patkómágnesként a hazai autós közösség tagjait a lengyel piac, tudnunk kell, hogy miként nézett ki az akkori hivatalos alkatrészutánpótlás. Bár a KGST gyártók mindegyike legendás volt az alkatrészutánpótlás szabotálásáról, a Polszki Fiat még közülük is kiemelkedett. Volt olyan esztendő a nyolcvanas években, amikor összesen 54 db (!) alkatrész érkezett az országba észak felől, de az legalább a karosszéria elemtől a gyújtáselosztóig nyújtózó spektrumot teljes egészében lefedve.

Ezek után nem csoda, hogy a hivatalos szervizek beszerzői a lengyel piacokra jártak utánpótlásért, ahol viszonylag elfogadható áron szerezhettek be például vezérműtengelyt, vezérműláncot, szelepeket, szelephimbákat és még jó néhány kurrens alkatrészt.

SALGÓTARJÁNIAK ÉS NÓGRÁD VÁRMEGYEIEK KÖZÖSSÉGE 😃
ADJUNK minél többet, minél TÖBBEKNEK!
Csatlakozzon olvasóinkhoz! Reklám és politikamentesen adjuk a híreket - InfoNógrád híroldal csoport
CSOPORT:
https://www.facebook.com/groups/infonograd
HÍROLDAL:
https://www.infonograd.hu
TikTok:
https://www.tiktok.com/@infonograd
Threads:
https://www.threads.net/@infonograd_hiroldal
Insta:
https://www.instagram.com/infonograd_hiroldal
. . . . . . . . . . . . . . . . . .
#InfoNógrád #hírek #hírcsatorna #érdekességek #események #videók #programok #online #Salgótarján #Nógrádvármegye