Az 1848 Jean d'Arcjaként is emlegetett fiatal nő – 18 éves úrikisasszony létére – magát férfinak kiadva több nagy hőstettet is végrehajtott a szabadságharcosok oldalán küzdve.

Eközben szerelembe is esett, 1849 karácsonyán az aradi fogságában pedig meg is szülte első gyermekét.

Bár a forradalmárnő legendája annyira a magyar kultúra részévé vált, hogy fél évszázaddal a halála után egy operett is készült róla, az 1892-ben elhunyt Mária főhadnagynak egy nemzeti hőshöz roppant méltatlan sors jutott.

A szabadságharc bukása után fogságba került, a vértanúk kivégzése idején is Aradon raboskodott. Az első gyermekét 1849 karácsonyán ott hozta világra a forradalmárnő, aki azonban hiába tett tanúbizonyságot számtalan alkalommal az emberfeletti bátorságáról, még a kiegyezés után sem kapta meg azt a megbecsülést, ami egy nemzeti hősnek járna.

Lebstück Mária huszárhadnagy a tápióbicskei ütközetben egy korabeli rajzon.

Ha Jókai Mór nem írta volna meg a történetét a Pesti Hírlap hasábjain nem sokkal Mária halála előtt, akkor talán senki sem tudná, hogy egyáltalán létezett. (Ez az írás később az Őszi fény című kötetben is megjelent A női honvédhadnagy címmel.)

Huszka Jenő és Szilágyi László Lebstück Mária történetét megéneklő, 1942-ben bemutatott Mária főhadnagy című operettje is egy olyan, Honvédkisasszony című komédián alapult, amit Lestyán Sándor és Andai Ernő valószínűleg Jókai szövegeiből kiindulva írtak meg.

A 13 aradi vértanú és gróf Batthyány Lajos kivégzésének évfordulója, az 1848–49-es szabadságharc bukásának emlékét őrző nemzeti gyásznap alkalmából az életében méltatlanul kezelt, a forradalom több hősnőjéhez hasonlóan magát sokáig férfinek kiadó Mária főhadnagy legendája következik.

1830. augusztus 15-én Zágrábban született Lebstück Mária egy gazdag német kereskedőcsaládba. Később a tanulásra kiéhezett tizenhárom éves lányt a Bécsben élő nagybácsihoz, Báró Simonich Boldizsárhoz küldték. A császári ezredes akkora hatással volt a lányra, hogy egészen fiatalon, a forradalom kezdetén bátor döntést hozott: hosszú haját levágatta, férfiruhába bújt, majd Lebstück Károly néven jelentkezett az egyetemi légióba.

Felvették és hónapokig vakmerően menetelt előre katonaként úgy, hogy közben senki nem tudta róla, hogy valójában nő. Volt, hogy egymaga egyszerre három rátámadó császári katonával küzdött meg sikeresen, volt, hogy leleményességének és kiváló helyzetfelismerésének köszönhetően több tucat embert mentett meg a biztos haláltól. Tombolt benne a hazaszeretet.

Miután leverték a bécsi forradalmat, hazaszökött Magyarországra, és 1848 novemberében csatlakozott a magyar honvédsereghez. Számos ütközetben részt vett, 1849-ben, a kápolnai csatában megsebesült, s hősies helytállásáért fővadásszá, majd hadnaggyá léptették elő.

Még ekkor sem vonult vissza, helyette még nagyobb erővel folytatta a munkát: a verpeléti ütközetben egyes egyedül 86 sebesült társát juttatta biztonságos helyre. Még ekkor sem sejtette senki, hogy a férfiakat megillető, fess egyenruha valójában egy nőt takar.

A nagy leleplezés

Buda 1849. májusi ostroma alatt szerettek egymásba Jónák József tüzérőrnaggyal, ám arról nincs információ, hogy a férfi hogyan is jött rá, hogy egy nővel együtt harcol. Végül az elsöprő szerelem vezette arra, hogy Mária szabadságért folyamodjon a hadminiszterhez, hiszen megannyi harc után szeretett volna férjhez menni és családot alapítani.

„Egy egész babérerdőnél egy rózsabimbó többet ér” – mondta, s lemondott kivívott férfi dicsőségéről. Szerelme kérésére, Budavár elfoglalásának győzelmi ünnepén fedte fel valódi kilétét úgy, hogy női ruhában, nőként jelent meg. Senki nem akart hinni a szemének, döbbenten álltak a pár vallomása előtt.

Mária jókora bajba is került, hiszen különös tette miatt Görgey Artúr eleinte kémnek hitte. Jónák Józseffel végül a csatatéren keltek egybe, és nem sokkal később Mária várandós lett. A szabadságharcot leverték a császári erők, így Máriának is bűnhődni kellett: fél évig az aradi börtönben raboskodott, ahol első gyermekének, Jónák Pálnak életet adott.

Anyai ösztönei még hazaszeretetén is túltettek: fiát többször el akarták tőle szakítani, de ez soha senkinek nem sikerült. Mária elszántsága előtt még rosszakarói is fejet hajtottak, és csakhamar tisztelni kezdték egyedülálló küzdeni akarását.

Mivel férjét, Jónák Józsefet a szabadságharc bukása után halálra, majd életfogytiglanra ítélték, ezért házasságuk felbomlott. Anyát és gyermekét Aradról kiszabadulván kiutasították az országból, és szülővárosába, Zágrábba száműzték. Itt egyedülálló nőként kellett boldogulnia, miközben a rázúduló népharaggal is meg kellett küzdenie: a horvátok egyáltalán nem örültek Mária felbukkanásának, több ízben meg akarták ölni kisfiával együtt. Végül Jellasics horvát bán – aki szegről-végről rokona volt Mária anyjának – vette védelmébe, és a nép előtt is nagyrabecsülését fejezte ki a nő iránt. Ez mentette meg Máriát és fiát a biztos haláltól.

Később Mária Győrben Pasche Gyula műfestő oldalán találta meg a boldogságot, akihez hamarosan férjhez ment. Ettől kezdve közösen nevelték Mária első házasságából született fiát, akit nevelőapja művészetre oktatott: egész korán nyilvánvalóvá vált, hogy Pál tehetséges festő. A fiút később ez mentette meg a besorozástól, amitől Mária egész életében óvta.

Máriának és Gyulának egyetlen közös gyermekük született, Antónia. A korabeli adatok hiányosak, ezért nem tudni, miért halt meg a kislány, de a tragédia természetszerűen szörnyen megviselte az asszonyt. Emiatt hagyta ott Komáromot, fiával és férjével 1870-ben visszaköltözött Budára. Gyulával a férfi haláláig boldog házasságban élt. Mária hazánkban franciát kezdett oktatni, hogy ő is hozzájáruljon egy kis lakás árához és a mindennapi betevőhöz.

Mindeközben első férje, Jónák József Ferenc József császártól kegyelmet kapott, és szabadult a börtönből. Hamarosan újra megnősült és a budai Ganz gyár igazgatója lett. Mária egy délutáni séta alkalmával találkozott össze első férjével, aki nagyon megörült a szerencsés véletlennek. Mindketten másik házasságban éltek, de a szeretetteljes, baráti kapcsolat mindvégig megmaradt közöttük. Mária második férjének halála után Jónák József élete végéig anyagilag is támogatta az asszonyt, és közös gyermekükkel is jó kapcsolatot ápolt.

1880-ban Mária fiához költözött Újpestre, a Csokonai utca 4. szám alá, ahol nagy tiszteletnek örvendett, mégis szegénységben tengette hátralévő éveit. Hőstetteivel sosem kérkedett, nem folyamodott az őt megillető segélyekért, de idős korára ismét régi, honvéd egyenruháját öltötte magára, s innentől mások előtt csakis ebben mutatkozott, női ruhát ezután csak otthonában hordott. Betegágyán Jókai Mór rendszeresen látogatta, és Mária tollba mondta neki élettörténetét, aminek köszönhetően megszületett A női honvédhadnagy című írás.

1892. május 30-án, hatvanegy évesen halt meg Magyarország büszkesége, a szabadságharc kiemelkedő hőse. 1935. március 15-én újpesti otthonának falán emléktáblát avattak, majd közadakozásból a Megyeri úti temetőben síremléket emeltek neki. A IV. kerületben, a 14-es villamos Szent István téri megállójától nem messze utcatábla is őrzi emlékét.

1942-ben Huszka Jenő és Szilágyi László Mária főhadnagy címmel operettet írt a nem mindennapi élettörténetről, amit mai napig elő-elővesznek a színházak.

Felhasznált irodalom: Jókai Mór: A női honvédhadnagy

_ _ _ _

SALGÓTARJÁN24 - InfoNógrád - KÖZÉLETI, KÖZÉRZETI, KULTURÁLIS- ÉS HÍRMAGAZIN

Salgótarján és Nógrád vármegye. Hírek, zavaró reklámok nélkül 😃 Szeretettel várunk!
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Hírek és események, kultúra és szórakozás, sport és autós mellékletek:

CSOPORT:
https://www.facebook.com/groups/infonograd