Amerikai, kínai és kanadai tudósok két évtizedre visszamenő szeizmológiai adatok alapján megállapították, hogy az elmúlt évtized során lassult a Föld magjának forgása.

„A Naprendszerről – kis túlzással – lehet, hogy sokkal többet tudunk, mint a Föld belsejéről”
Kovács István Jánossal, az FI Litoszféra-fizika kutatócsoportjának vezetőjével egy Magyarországot érintő földrengés veszélyéről is beszélgettünk.

A Föld magja egy vasból és nikkelből álló, szuperforró és sűrű gömb, méretét tekintve a Hold kétharmada, 4800 kilométer mélyen a talpunk alatt. Mozgásával és milyenségével kapcsolatban rengeteg tudományos vita van, ami főleg abból fakad, hogy tudásunk egy közvetett adatokból (hullámokból, mágneses mezőből, időmérésből) összeálló kép.

A Dél-kaliforniai Egyetem és a Kínai Tudományos Akadémia munkatársainak közös kutatása tavaly februárban jutott arra a végkövetkeztetésre, hogy bolygónk magjának forgási sebessége rendszeresen gyorsul és lassul. A felszínről nézve időről időre megfordul a mozgása. Mindez nem jelenti azt, hogy a mag forgása az ellenkező irányba fordul, sem azt, hogy megáll. A jelenség ugyan összefügg a földrengésekkel, de világvége pánikra nincs ok.

A Nature legutóbbi számában ugyanez a csapat igyekezett a mag forgásával kapcsolatos elméletüket minden kétséget kizáróan igazolni. Ehhez sok évtizedre visszamenően elemezték a szeizmikus adatokat. Ezek tartalmazták például a Déli-Sandwich-szigetek körül 1991 és 2023 közötti 121 földrengés adatait. Az elemzés részét képezték továbbá az 1971 és 1974 közötti

SZOVJET KÍSÉRLETI ATOMROBBANTÁSOK,
illetve a francia és amerikai nukleáris fegyvertesztek magon áthaladó hullámainak felvételei.

1945 és 1998 között összesen 2053 nukleáris detonációs próba történt a világon.

Belegondolni is félelmetes, hogy míg a több százezer ember életét kioltó, Nagaszakira és Hirosimára ledobott bombák 13-20 kilotonna rombolóerővel bírtak, a legmodernebb tömegpusztító fegyverek ezek többszörösét tudják.

1965 – Chagan, Oroszország, 140 KT

1970 – Licorne, Franciaország, 914 KT

A kutatók mintegy 200 hullám formáját vetették össze és rendszerezték. Ennek során olyan hármashullám-csoportokat találtak, amelyek két évtizedes ráhagyással megismétlődtek, a kettő között minimális eltéréssel.

Az eredmények alapján a mag folyamatosan lassul, és 2010 óta a kéregnél lassabban forog, szemben a megelőző négy évtizeddel. A forgás jelenleg 2,5-ször lassabb, mint korábban.

Az USC professzora, John Vidale szerint a jelenséget a mag külsejét borító folyékony vas kavargása okozza, amit a felette elhelyezkedő rétegek gravitációs hatása vált ki. Ez ugyanaz a régió, mint ahol a bolygót a kozmikus sugárzástól megvédő mágneses mező keletkezik. Vidale szerint a mag lassulása a Föld forgását is lassítja, és pár ezred másodperccel megrövidíti egy-egy nap hosszát.

A belső mag sokkal élénkebb életet él, mint ahogy eddig tudtuk

– fogalmazott a professzor, aki szerint a kutatás időbeli kiterjedése és a hullámok elemzésének alapossága komoly előrelépés, ami sokat tesz hozzá a bolygó magjának dinamikájával kapcsolatos tudományos vitához.

(ScienceAlert, SciTechDaily, The Watchers)