Az országban talán nincsen olyan ember, aki ne hallott volna még Korda Györgyről, azaz az ország Gyuri bácsijáról és feleségéről, a színpadon is mindig mellette álló Balázs Kláriról.

A páros már hosszú évtizedek óta megkerülhetetlen része a hazai felhozatalnak, az év elején 85. születésnapját ünneplő Korda György pedig már 66 éve teszi jobb hangulatúvá a közönség mindennapjait dalaival.

KORDA GYÖRGY ÉLETE

Az életútját nem mindig a rivaldafény világította meg. Fotó: Fortepan/Szalay Zoltán

Akadt olyan pillanat, soha el nem múló pillanat, amikor egy falból kilógó, csupasz villanykörte aprócska fénye látszott, miközben odakint dörögtek a fegyverek, s a háború pusztítása elől menekültek az emberek.

Sokáig cipelte magában ezt a rémisztő titkot. Felkavaró volt, ahogy egyszer csak mesélni kezdett. Az arcán, ott és akkor, a mosoly, a vidámság helyét átvette a fájdalom. A kamera mutatta a szemét, s talán hihetetlen belső erő kellett ahhoz, hogy ne könnycseppek jelenjenek meg a lencse fókuszában.

Mesélt az élete legnehezebb pillanatairól, a kiszolgáltatottságról, a megszégyenítésről, a félelemről. Az emberiség bűneiről. Mert akkor, 1945 februárjában, egy Pozsonyi úti védett házban próbálták meg túlélni a túlélhetetlent. Elbújni a világégés elől. De a valóság, a zord, szörnyű valóság ajtóstul rontott be oda.

A gyermek Korda György megúszta élve a II. világháború borzalmait. Fotó: Fortepan/Lili Jakob

Német katonák vezényszavai töltötték be a környéket. A megszállók gyerekeket tereltek egybe, aprócska, csodálkozó szemű gyerekeket, akiket sikoltva szorított magához apa és anya, mindhiába. Úgy mesélte ezt, hogy a németek azt mondták, üdülni viszik a kicsiket. Hatéves volt ekkor, mindössze hat esztendős, és nem értett semmit a világból. Honnan is tudhatta volna, hogy azok a teherautók, teli s tele riadt gyerkőcökkel, valójában a víz felé indultak, a Duna-partra, a végítélet felé.

Halkan, zaklatottan folytatta a történetet az édesanyjáról, aki abban a védett házban, mielőtt megjelentek volna a németek, egy zsírosbödönt nyomott a kezébe, de előtte a jegygyűrűjét elrejtette a zsírban. Majd a gyermeke szemébe nézett, megsimogatta a fejét, és azt mondta: „Add oda fiam valakinek, ha távol kerülünk egymástól, Add oda annak az embernek, aki segít neked, aki megment, aki élelmet ad, aki vigyáz rád.” S a rémtörténet folytatódott: „Párokba tereltek minket, én egy kislánnyal kézen fogva álltam, s mikor ránk került a sor, közvetlenül mellettem azt mondta a parancsnok, ennyi elég… És másnap már nem jöttek vissza értünk, mert menekülniük kellett.

Addigra az oroszok felszabadították a várost, az utcát, a környéket, bennünket…” Évekig, évtizedekig cipelte magában mindezt. Ritkán mesélt erről, akkor is talán figyelmeztetésként, hogy az élet szép, gyönyörű, varázslatos pillanatokkal teli, de olykor perceken múlhat, hogy folytatódhat-e egyáltalán. Később egyre inkább felváltotta annak a fakó, csupasz körtének a pislogó fényét az igazi rivaldafény. És ehhez kellett Korda György bátorsága, s mindenekelőtt a tehetsége.

A zene és az ének gyógyír volt a fájó sebekre. Fotó: Fortepan/Bauer Sándor

Klein József, és Faragó Margit gyermekeként a Dob utcában született, holnap lesz 85 éve. Túlélte a zsidóüldözést és a háború után a Kertész utcai iskolában tanult, majd vegyipari technikumba járt, s amikor a szülei elváltak, apai nagyszülők és nagynénik nevelték. Pontosan tudta mit jelent a család, és mit jelent a múlt, az összetartozás. Valami hihetetlen csoda folytán több rokona is hazajött Auschwitzból. Több nagynénje is, akik soha, de soha nem meséltek arról, mit éltek át a haláltáborban. Csak a kezükön lévő tetovált szám mutatta, hogy a pokol lakói voltak.

Amikor Korda György az érettségi után felvételizett a Színház és Filmművészeti Főiskolára, azt szerette volna, hogy az élet törlesszen valamit a fájdalmakért. A harmadik rostáig jutott, ám végül a Várkonyi Zoltán vezette vizsgabizottság eltanácsolta. Ám már nem lehetett elvenni a vágyát a rivaldafény után. Még akkor sem, ha egy ideig a Budafoki úti Kábel- és Sodronykötél gyárban dolgozott segédmunkásként. Onnan volt szép visszatérni a megkezdett útra. És 1958-ban már színpadon állt, ott, ahová mindig is vágyott. Nem sokkal később már népszerű énekesként elvette Kovács Ibolya operettprimadonnát, de csak rövid ideig alkottak igazi párt. És a hatvanas évek valóban kárpótolta mindenért.

Balázs Klárival, vagyis élete párjával. Fotó: Blikk-archív

Folyamatosan szerepelt a televízió és a rádió különböző műsoraiban. Az olasz slágereket úgy énekelte, hogy a háziasszonyok szerelemre gyúltak. S amikor jöttek a táncdalfesztiválok, sikert sikerre halmozott. 1980-ban lánya született, ám nem sokkal később már élete párjával, szerelmével állt kéz a kézben valamelyik parkban, a Balaton-parton, sőt, később a színpadon is.

Balázs Klári énekesnő azóta is a másik fele. Végigénekelték a világot, hosszú időt töltöttek Észak-Amerikában és Ausztráliában, és képesek voltak versenyt futni az idő múlásával. A mai napig koncerteznek, és fiatalok táncolnak, ugrálnak, énekelnek a bulijaikon. A Sport TV-n pedig úgy közvetít póker-partikat, hogy még az is nézi, aki nem ismeri a lapokat.

_ _ _ _

InfoNógrád - KÖZÉLETI és KÖZÉRZETI MAGAZIN - Salgótarján és Nógrád vármegye - reklámok nélkül adjuk a híreket 😃
Szeretettel várjuk Önt is a magazin csatornáin!

Hírek és események, kultúra és szórakozás, sport és autós mellékletek. InfoNógrád csatornák:

CSOPORT:
https://www.facebook.com/groups/infonograd
HÍROLDAL:
https://www.infonograd.hu
TikTok:
https://www.tiktok.com/@infonograd
Twitter-X:
https://x.com/Nogradi_info
Threads:
https://www.threads.net/@infonograd_hiroldal
Instagram:
https://www.instagram.com/infonograd_hiroldal
Facebook - InfoNógrád Nógrád vármegye:
https://www.facebook.com/infonograd
Facebook - InfoNógrád Magyarország:
https://www.facebook.com/InfoNograd.kozosseg
Facebook - InfoNógrád SPORTHÍREK:
https://www.facebook.com/groups/infongrad.sporthirek
Facebook - AUTÓSOK SALGÓTARJÁNBAN:
https://www.facebook.com/groups/autosok.salgotarjanban