Természetesen az iratokra nem azért volt szükség, hogy elkerülje a hatalmas pénzbírságot, hanem azért mert a lakosság nem igazán szívlelte a benzinüzemű motorral meghajtott automobil feltalálójának hangos, büdös találmányát, így a jogosítvány révén kénytelenek voltak elfogadni.

Az első, nem csak feltalálók által üzembe vett gépjárművek 1895-ben bukkantak fel Magyarországon.

Természetesen vezetésükhöz nem volt szükség jogosítványra, hiszen csak a felső réteg engedhette meg magának a zajos szerkezeteket, így feltűnésük rendszerint nagy látványosságnak számított, azonban nem feltétlenül pozitív értelemben.

A lakosság, közülük is kiemelkedően a kocsisok megelégelték a zajt, mondván, hogy a lovaik megbokrosodnak a fülsértő hangtól, így hamarosan egyre nagyobb tiltakozás alakult ki a gépezetek ellen. A tiltakozás csillapítása végett 1901-től bevezették a sikeres vizsgatételhez kötött járművezetési engedélyt, így már minden sofőrnek rendelkeznie kellett jogosítvánnyal.

Bár Magyarország nem tartozik a motorizációs hagyományokkal rendelkező országok közé, már 1912-ben megalakult az első gépjárművezető képzés, a „Gépjárművezetőket előkészítő tanfolyam”, mely a mai autósiskolák elődjének számított.

Büszkén mondhatjuk, hogy ezzel még az Amerikai Egyesült Államokat is megelőztük, hiszen ott csak 1913-ban hoztak létre hasonló képzést.