A szocialista autógyártás ikonikus darabjának első példányai 1957. november 7-én gurultak le a szerelősorról. A kifejlesztés előzményei meglehetősen érdekesek.

A történet 1954. januárjában kezdődött, amikor a Német Demokratikus Köztársaság minisztertanácsa a keletnémet állampolgárok részére egy saját gyártású népautó kifejlesztését határozta el.

Utasítást adott egy standard kisautó megvalósítására, melyhez konkrét paramétereket is megadott: az autó műanyag karosszériával készüljön, ne legyen több 600 kilónál, elférjen benne egy dolgos német család, száz kilométeren ne fogyasszon többet öt és fél liter üzemanyagnál, évente legalább 12 ezer darabot lehessen belőle gyártani, és ne kerüljön többe 4 ezer keletnémet márkánál.

A P70-es modell

Először az AWZ P70-es (későbbi nevén: Sachsenring P70) típus kifejlesztésére került sor ki, melyet a VEB Automobilwerke Zwickau 1955 és 1959 között gyártott.

Ez a 684 köbcentis, kéthengeres motorral szerelt, 36 151 példányban gyártott modell tekinthető a Trabant elődjének.

Még javában tartott a mérsékelt sikert elérő P70 sorozatgyártása, amikor megjelent az emblematikussá vált utód.

A Trabantok első 50 példánya 1957. november 7-én gurult ki a zwickau-i gyárból, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulóján (az időpont megválasztása természetesen nem lehetett a véletlen műve). A sorozatgyártás feltételei azonban még nem voltak adottak, hiszen a termelési kapacitás hiányosságai mellett a motortervezési problémákat is át kellett hidalni. Végül a tömeges gyártás az 1958. évben vette kezdetét.

Az első modellek a „púpos”-nak is becézett a P50-esek voltak, melyeket 1962-ig gyártottak. Összesen 131 495 db készült belőlük, és opcionálisan az igen divatos kétszínű változatban is meg lehetett rendelni.

A törpe modellek 1960 körül nevet változtattak, a „P” betű elvételével és egy „0” hozzáadásával belőlük lettek az 500-asok. Abban az évben megjelent a kombi változat is, majd 1961-ben korlátozott számban kisteherautók is készültek Trabant márkanév alatt.

1962-től 1965-ig a továbbfejlesztett változatuk, a P600-asok gyártására került sor. A Trabantok második generációjából – némi változtatásokkal, de lényegében ugyanazzal a kasztnival – összesen 106 117 darab készült, és mindössze három évet élt meg, mert jött a nagyobb testvér. Ami a 600-asban újdonság volt: a műszerfal, az újratervezett ülések, és a beépítési lehetőség az autórádió számára.

A 601-es első sorozata

A Trabantok legismertebb és legnépszerűbb modellje a 601-es típus volt, mely sorozatgyártása 1964-ben kezdődött meg és 1991-ig tartott.

A lipcsei nemzetközi váráson bemutatkozó „mosolygós arcú” népautó (a szocialista blokk Volkswagenje) a kezdetekkor kifejezetten divatos volt, és méretei sem hagytak kívánnivalót maguk után.

Akkoriban a keletnémet gyártó a törpe kategória csúcsának számító Fiat 500-asokkal és 600-asokkal hasonlította össze, és megállapította, hogy a Trabant a méretei, az általa kínált hely és a csomagtér tekintetében is felülmúlja riválisát, tehát a „legjobb autó a kategóriájában” (ez a kijelentés azért megmosolyogtató).

A hosszú gyártási időszak alatt összesen 2 818 547 Trabant 601-et gyártottak, és ez volt a legelterjedtebb jármű az egykori Kelet-Németországban. A Trabi – a Szovjetunió kivételével – szinte minden szocialista országban hódított, és még azokban az országokban is fontos piaci szereplővé vált, amelyek saját személygépkocsi gyártással rendelkeztek (pl. Csehszlovákia, Lengyelország, Románia).

A Trabiknak volt még egy sajátosságuk: a 34 évig tartó gyártás ellenére a négyajtós változatot még csak hírből sem ismerték, kombi változatuk is mindössze háromajtós kivitelben készült.

A kezdeti időszakban még korszerűnek mondható kisautó továbbfejlesztése sajnálatos módon elmaradt, ennek következtében az évtizedek nem a Trabantnak dolgoztak (a „legmodernebb” De Luxe változat krómozott lökhárítója és ködlámpája nem tekinthető valós fejlesztésnek). A modell lényegében már a 60-as évek végére elavulttá vált, és a gyártás megszüntetése idejére műszaki szempontból csillagászati távolságra került az európai járműgyártás színvonalától.

Az elsőkerék meghajtású Trabinak két igazi „védjegye” volt: az egyik a motorja, a másik a karosszériája.

A kéthengeres, először 23, majd később 26 lóerős motor kétütemű volt, mely fejlesztésének a keletnémetek éppen akkor álltak neki, amikor a világ véglegesen a négyütemű meghajtás felé fordult. A jellegzetes pöfögő motor kék füstöt árasztott, aminek az volt az oka, hogy a kenésre szolgáló olajat az üzemanyagba töltötték be, és az így rendszeresen el is égett.

A kézi szivattyú kihúzásakor a Trabikat rendszeresen kék füstfelhők kísérték. A kisautó a „papír Jaguár” csúfnevének azonban nem felelt meg, hiszen részben műanyagból készült. Kellő mennyiségű fémlemez és a beszerzéséhez szükséges nyugati (kemény)valuta hiányában a keletnémetek duroplastból készítették a karosszéria túlnyomó részét, mely mindössze 35 kg volt a jármű 620 kg tömegéhez képest.

A Trabantokat a 80-as évek vége felé „modernizálták”, mely során kissé (nem éppen előnyére) megváltoztatták a külsőt, a műszerfalat, és az autók négyütemű, 1100 köbcentis VW Polo motorokat kaptak. Ez a fejlesztés azonban már a jármű történetének hattyúdala volt.

NDK-s Trabisok kempingeznek

A Trabikat lehet szeretni és becsmérelni, de az biztos, hogy annak idején családok millióinak jelentette az álomautót, amellyel – a politikai és a fizikai lehetőségeken belül – csaknem bárhová el lehetett utazni, és amelyre éveket kellett várni.

Sokak számára nem is csak egy autó volt, hanem annál jóval több: egy életérzés. Több mint hárommillió példány készült a különböző változatokból, amely nem sok modellről mondható el. És hogy jobb volt-e a Trabant a hírnevénél, mint ahogy azt 1990-ben Wolfgang Barthel mérnök, az autó kifejlesztője állította?

Valószínűleg igen, különösen a 60-as és a 70-es években. A Trabant legendája ugyanakkor ma is él, és a kisautó népes rajongótáborral rendelkezik. A megkímélt, eredeti állapotú Trabik pedig az autós aukciók egyre drágább és kelendő darabjai.

Ha tetszett a cikk, ossza meg kedvenc Facebook csoportjában, vagy saját oldalán!