Eközben egyre többen alszanak az utcákon, és a lakosság kétségbeesése sosem látott mértékben nő – olvasható a The Guardian című brit napilap összeállításában.

Több ezren tüntettek a görög parlament előtt, amikor a törvényhozás vitát kezdett a szóban forgó 130 milliárd eurós hitelcsomagról, amely Lukasz Papadémosz miniszterelnök és szövetségesei szerint az egyetlen megoldás a gazdasági összeomlás és a társadalmi káosz elkerülésére. Ám a politikusok – párthovatartozástól függetlenül – korántsem biztosak ebben, ráadásul kivétel nélkül úgy hiszik: akár elfogadják az új mentőcsomagot, akár nem, „átkozottak lesznek”.

Helena Smith, a londoni lap újságírója – aki több mint két évtizede tevékenykedik athéni tudósítóként – szokatlan feszültségről számol be a görög fővárosból, ahol a bérek és nyugdíjak könyörtelen megvágása, az adóemelések és kiadáscsökkentő reformok önmaga árnyékává tették Görögországot. Az immáron ötödik éve recesszióban lévő égei állam napról napra jobban szétfoszlik a varrásai mentén; késő éjjel férfiak és nők guberálnak a szemetesekben, és egyre többen válnak hajléktalanná – derült ki a Smith által felvázolt hangulatképekből. Az Eurostat múlt heti felmérése szerint a szegénység a görög társadalom több mint egyharmadát nyelte el: a munkanélküliek száma meghaladta az egymilliót, amivel egy hónap alatt rekordmagasságba, 19 százalékról 20,9 százalékra emelkedett az állástalanok aránya.

„Semmi sem működik. Senki sem fizet többé senkinek, az állam nemhogy egyszerűen omladozik, hanem teljes pangásban van” – mondta ezzel összefüggésben Giorgosz Kircosz jeles politikai kommentátor. „Ezeknek a fiúknak tényleg el kellene veszíteniük az állásukat. Mindenben elszámították magukat” – mondta az ország mentőcsomagját összeállító nemzetközi trojkára – az Európai Bizottságra, az IMF-re és az Európai Központi Bankra (EKB) – utalva. Kircosz azon véleményének adott hangot, hogy megértette a rendőrszakszervezeteket, amelyek pénteken az említett tárgyalódelegáció letartóztatását követelték. „Talán igazuk van” – jegyezte meg.

„Nem leszünk rabszolgák”

Ilyen beszédmód és közhangulat mellett könnyen belátható, hogy a politikusok miért nem mernek még több terhet rakni a lakosságra. „Nem akarjuk országunkat egy marginalizálódott harmadik világbeli állammá tenni, ahol az emberek rabszolgasorban kénytelenek élni. Ha folytatjuk ezeket az intézkedéseket, pontosan ez fog történni” – fogalmazott a vasárnapi szavazás előtt egy neve elhallgatását kérő görög képviselő. Ott, ahol képviselők már az utcán sétálva sem érezhetik biztonságban magukat, a pénteken lemondott miniszterek nemcsak a politikai osztályt eluraló pánikot jelzik, hanem a társadalom mentőcsomaggal szembeni törékeny támogatását is. Mára a két évvel ezelőtti „IMF, haza!” típusú falfeliratokhoz képest „gyilkos bankárok” és „nem leszünk rabszolgák” dühös graffitik olvashatók. Az utca ismét forrong, az ellenállás csökkenésének semmi jele, a költségcsökkentő reformokat ellenző baloldal támogatottsága napról napra nő, beleértve a militáns Kommunista Pártot. „Statáriumot kell bevezetni a szóban forgó intézkedések életbe léptetéséhez” – mondta Giorgosz Kircosz.

A The Guardian azonban egy másik összeállításában arra hívta fel a figyelmet, hogy sokan kikerülhetetlennek látják a megszorító intézkedéseket, mondván, az ország már úgyis csődbe jutott. „Essünk túl rajta. Akkor tudnánk, hogy mindössze 250 eurónk van egy hónapban, és újrakezdhetnénk” – idézte a lap egy neve elhallgatását kérő oktatásügyi tisztségviselőt. „Ez nem az emberek Európája, amiről álmodtunk” – tette hozzá.