Budapesten született 1925-ben. Az 1930-as évek politikai eseményei, különösen Ausztria megszállása, kényszerítették a családját, hogy Amerikába meneküljenek. Az Újvilágban kimagasló eredményeket ért el a matematikában.

A második világháború végén, a Manhattan Tervben való részvétele során Los Alamosban ismerkedett meg a számítástechnikával.

Kemény egy különös anekdotával is emlékezetessé vált, miszerint Los Alamos tudósai elfogadták azt az elméletet, hogy a magyarok valójában Marsról származnak. Bár ez természetesen csak egy humoros sztori volt, az anekdota mégis rámutat Kemény és a többi magyar tudós kivételes tehetségére és a tudományos közösségben elfoglalt helyükre.

A háború után, Kemény kivételes tehetsége miatt Robert Oppenheimer, az Institute for Advanced Studies igazgatója Albert Einstein mellé kinevezte tanársegédnek. Ezzel kezdődött Kemény további hihetetlen karrierje, mely során az egyesített térelméletet kutatta Einsteinnel és 1949-ben megvédte doktori értekezését.

Az egyetem számítógép-központjának átadásán tartott beszédében már akkor látta a jövőt, amikor a legtöbben csak a jelenben éltek. Megjósolta, hogy a számítógépek mindennapos eszközök lesznek az otthonokban, ahogyan a televíziók a 20. század második felében.

Kemény János (1926-1992) amerikai magyar matematikus, számítástechnikus emléktáblája egykori lakhelyén. (Budapest, V. ker. Bajcsy-Zsilinszky út 38.)

Ezen morális értékek tükröződnek abban is, ahogyan a nemzetközi sajtó – a Washington Posttól a New York Timesig – megemlékezett róla halála után.

Mind említést tettek arról, hogy mennyire büszke volt magyar származására, és hogy sosem adta fel magyaros kiejtését. Ez a büszkeség és az őszinteség élt benne élete végéig, és ez tükröződött munkásságában és életfilozófiájában is.

Összefoglalva, Kemény János nem csak egy kiváló tudós volt, hanem egy igazi humanista is, aki az emberiség jobbítására törekedett, és ennek érdekében dolgozott élete során.

Olyan ember volt, aki a tudomány, az emberség és a morál hírnökeként élt, és az utókor számára példaként szolgál. Élete példa arra, hogy a tehetség, az elkötelezettség és a kivételes körülmények milyen eredményeket hozhatnak. Munkássága és hozzájárulása a tudományhoz továbbra is él és inspirálja a jövő matematikusait és kutatóit.

Ha tatszett a cikk, ossza meg kedvenc Facebook csoportjában, vagy saját oldalán!