Az MH vitéz Szurmay Sándor Budapest Helyőrség Dandár Kulturális és Rekreációs Igazgatóságának kulturális alosztálya idén második alkalommal hívta kirándulni a katonacsaládokat a „Vár a vár” programsorozat keretében.
Az ötven emberből álló csapat a közelmúltban a nem túl barátságos időjárás ellenére is nekivágott a 15 kilométeres túrával megközelíthető nógrádi vár felfedezésének.
A gyalogtúra Verőcéről indult és érintette keresztelő Szent János szobrát, majd a nyilazó lovas szobrát elhagyva a Magyarkút, az Irma-forrás következett. Innen a Nagy-Kő-hegyre folyamatosan emelkedő, eső áztatta, enyhén csúszós, sáros turistaút vezetett. Az egyre párásabb levegőben, a felhőkbe emelkedve jutott el a csapat a Loko-pihenőnél lévő esőázóhoz. Az időjárási viszonyok miatt a Duna-kanyart és a visegrádi várat nem lehetett jól látni, de a közeli Szokolya települést körülölelő dombok szépsége kárpótolta a túrázókat.
A pihenő remek alkalmat adott arra, hogy a túravezető megemlékezzen dr. Vízkelety Lászlóról, aki társaival 1952 januárjában meghirdette a 25 szakaszra osztott, 852 km-es Kék-túra útvonalat. Az energiatartalékok feltöltését követően az enyhén kanyargós, de lefelé haladó úton a gombás, szamócás tisztások, tölgyesek, fiatal erdőrészek látványa és az előbukkanó nap örvendeztette meg a társaságot.
A Hosszú-bérc magaslat elérése után a széles, zöld kaszálón túl már láthatóvá vált a nógrádi várrom. Átkelve a Fekete-víz hídján, már csak 800 méter távolság és 60 méternyi szintkülönbség választotta el a csapatot a vártól és az onnan nyíló körpanorámától.
A cél elérését követően Komócsin József ismertette a vár történetét, kezdve a népvándorlás korától a többszöri tulajdonváltással járó átépítéseken és felújításokon keresztül a jelenlegi állapotig. Érdekes történeteket hallhattak a túrázók a török támadásokról, a vár felszabadításáról, valamint az 1685-ös végzetes nyári viharról, amikor egy villám csapott a magas Öreg-toronyba. Az ott tárolt puskapor felrobbant, teljesen megsemmisítette a belső várat, gyakorlatilag védhetetlenné téve azt. Ezután a vár végleg elvesztette katonai jelentőségét, falait a könyörtelen időjárás és a környékbeli lakosság bontó kezei fogyasztották meg. 1949-ben ásatást végeztek a belső vár árkában, de a helyreállításra 1997-ig várni kellett.

Forrás: honvedelem.hu - Ludányi Éva Viktória - a szerző felvétele

Vissza a kezdőlapra