1898. szeptember 10-én Genfben egy anarchista merénylő, Luigi Lucheni egy pengeélesre barkácsolt, háromszögűre vésett reszelővel egyenesen szíven szúrta Erzsébet királynét, Ferenc József császár feleségét.

Az Osztrák-Magyar Monarchia uralkodó családjában nem ez volt az egyetlen tragédia a hosszú 19. század folyamán.

1889-ben Sissi elvesztette a fiát, Rudolfot. Az ifjú trónörökös szeretőjével, Vatsera Mária színésznővel együtt közös öngyilkosságot követett el.

Bizonyítást nyert, hogy a gyilkosság tragikus véletlenek sora, a merénylő reggel még csak abban volt biztos, hogy az általa gyűlölt arisztokráciából megöl valakit, pontosan nem tudta még, hogy ki lesz az áldozat.

Egy újságban olvasta, hogy Erzsébet a városba érkezik. Lucheni állítólag a gyilkosság előtti napokban gondosan átlapozta az anatómiakönyveket, hogy véletlenül se ejtsen olyan sebet, amelyből fel tud majd épülni az áldozat.

A tűélesre köszörült pengével átszúrta a királyné tüdejét, illetve a bal szívkamrát is.

A seb nagyon kicsi volt, Erzsébet a döfés után rövid ideig tántorgott, de azt mondta az udvarhölgynek, hogy nem érez fájdalmat. Szolgálói már csak a hajóra szállás után jöttek rá, hogy Sissi komoly veszélyben van, de életét már nem tudták megmenteni.

Mit keresett Genfben Sissi? Erzsébet egész életében menekült a Hofburgból, Ferenc József mellől, gyűlölte az uralkodói reprezentációt, ahol állandóan éreztették vele, hogy származása miatt alsóbbrendű közöttük, ebből kifolyólag anyósa, Zsófia hercegné is rideg hangulatot teremtett a palota falain belül, és mindezt tetézte Rudolf elvesztése.

A császár és a császárné kapcsolata menthetetlenül megromlott, Erzsébet ezért folyamatossan úton volt, távol Bécstől.

A világszép királyné halála után Magyarország gyászba borult, hiszen hosszú évtizedek után ő volt az első uralkodónő, akiért valóban rajongott a nemzet. És bár rengeteg legenda is hozzátartozik a kultuszhoz, a királyné sokat tett azért, hogy megszeressék a magyarok: szorgalmasan tanulta a nyelvet, rajongott a legendáinkért, és rengeteget tartózkodott nálunk.

Luchenit a merénylet után szinte azonnal letartóztatták, elítélték, életfogytiglant kapott, majd 12 év múlva felakasztva találták a cellájában.

A merénylő agyát aztán a kutatók kezdték vizsgálni, ezért fejét elválasztották a testétől, és formaldehidben tartották, csupán száz év elteltével temették a teste mellé egy bécsi köztemetőben.