Nemcsak a kisgyermekeket bántalmazhatják szüleik, a magatehetetlen csecsemőket is érinti a probléma. Dr. Kassai Tamás, a Péterffy Sándor Utcai Kórház Baleseti Központjának Gyermek-traumatológiai Osztályának főorvosa szerint a rázott baba szindróma az egyik leggyakoribb, egyben legveszélyesebb formája a kisbabák bántalmazásának.

A csecsemők minden igényüket - beleértve az éhséget, a fájdalmat, és a magány érzését - a sírás nyelvén képesek csak kifejezni. A tapasztaltabb anyukák egy idő után különbséget tudnak tenni a különböző sírásfajták között, és általában megfelelő módon is reagálnak: tisztába teszik a kicsit, megetetik, vagy csak megnyugtatják.

Előfordulhat azonban - legfőképpen a nagyon fiatal, tapasztalatlan, illetve a gyermek nevelésével magukra maradt anyukák esetében -, hogy a szülő egyszerűen nem érti a babanyelvet, és az órákig, esetleg napokig tartó, vissza-visszatérő idegtépő sírásra a kicsi megnyugtatásának céljából egyetlen módon reagál: erőteljes rázással, amellyel azonban - még ha nem is tudatosan, de - akár halálos sérüléseket is okozhat a babának.

Dr. Kassai Tamás elmondása szerint a csecsemők - akik sokszor már életveszélyes állapotban kerülnek a kórházba - szülei nem szándékosan okozzák a baba sérüléseit: egész egyszerűen nincsenek tisztában azzal, hogy a kisbabának milyen jellegű és mértékű sérüléseket képes okozni az általuk alkalmazott rázás.

Az erőteljes rázás akkor is veszélyes, ha az viszonylag rövid ideig tart. Ennek oka, hogy a babák koponyája a testméretükhöz képest nagy és nehéz, a rázás hatására ide-oda bicsaklik, így az agy neki-neki csapódik a koponya belső felületének, amely két szempontból is veszélyes: egyrészt elszakadhatnak az agyban található, úgynevezett hídvénák, illetve a kemény koponyacsont ütése miatt az agyszövet is sérülhet. Fennáll továbbá a gerincoszlop, valamint a nyaki csigolyák súlyos sérülése is, de nem ritka, hogy az orvosoknak kirántott könyökízületet kell visszahelyezniük.

Amikor egy "rázott baba" kórházba kerül, az esetek többségében már olyan súlyos állapotban van, amelyen a szülő egyedül már nem tud segíteni - vagyis szinte biztos, hogy küzdeni kell az életéért. Ennek ellenére ritka az a szülő, aki bevallja, hogy maga tehet gyermeke állapotáról, pedig adott esetben nagyon fontos információ lehet a bántalmazás ténye.

Ha nem is kerül a baba életveszélyes állapotba, a nem megfelelő bánásmódnak hosszú távon lehetnek káros következményei. Ilyen például a szem idő előtti károsodása, intellektuális visszamaradás, valamint a tanulási nehézségek - utóbbi, valamint a rázott baba szindróma között kanadai kutatók találtak összefüggést.

Forrás: www.life.hu