Az ősz az elmúlás egyik jelképe. Ilyenkor emlékezünk meg halottainkról, kezdi téli álmát a természet, az erdei állatok vackaikba húzódnak, szomorú varjak keringnek a ködös táj felett. Mi, emberek is szívesebben időzünk a fűtött, meleg szobában, s olykor csak a legfontosabb dolog miatt tartózkodunk több időt a szabadban, pedig a természet ilyenkor sem hal meg, csak alszik.
Az idei ősz eddig elkényeztetett bennünket, hiszen nem volt igazán hideg idő. Az elmúlt hetek napsütéses időjárása szinte kínálta, hogy legalább egyszer járjuk be gyönyörű természeti környezetünket, a hegyes-völgyes nógrádi tájat. A Karancs-hegy az egyik büszkeségünk: a „Palóc Olümposz” számtalan látnivalót kínál ilyenkor azoknak, akik nem restellnek túrabakancsot húzni és nekivágni a 729 méteres magasságnak. Számtalan turistaút kanyarog a hegyoldalon; van meredekebb, s akad lankásabb, kinek-kinek kedve, no meg testi ereje szerint. Nem nehéz megjósolni: nagy élményben lehet része annak, aki útnak indul.
Laczkó Gyula