Lomnici Zoltán, az Aranycsapat Testület elnöke a 2014. június 13-án elhunyt játékos sírjánál, a Szent István Bazilikában összegyűlt emlékezőknek arról beszélt, hogy tíz éve Grosics Gyula temetését is szentmise előzte meg, mint ahogy az évfordulós megemlékezést is.
"Grosics Gyula élete nyitott könyv volt, a magyar labdarúgás aranykorának minden kiemelkedő mérkőzésén játszott, ott volt az 1952-es olimpián, az évszázad mérkőzésén 1953. november 25-én, majd az 1954-es világbajnoki döntőben is ő védte a válogatott kapuját" - hangsúlyozta Lomnici. Hozzátette: a Fekete Párducnak nevezett kapus emberi nagyságát jelzi, hogy az angolok elleni londoni 6:3-as meccsen, majd a 7:1-es sikerrel zárult budapesti visszavágón is, amikor már biztos volt a magyar győzelem, cserét kért, hogy kapustársa, Gellér Sándor is részese lehessen a nem mindennapi eseménynek.
A Legfelsőbb Bíróság egykori elnöke emlékeztetett, hogy Grosics a csapat karmestere volt, hátulról mindent látott és irányította a társait. A válogatottnak 86 alkalommal volt a tagja, 59 győztes meccsen védett.
"A Nemzet Sportolójának is megválasztott labdarúgót a szülei papnak szánták, és a hite is segítette abban, hogy igazi hazafivá vált. A hazaszeretete hozta haza, amikor külföldön maradhatott volna, mint a társai" - emelte ki Lomnici Zoltán. Felidézte, hogy Grosics tíz évvel ezelőtti temetésén jelen volt Buzánszky Jenő, akit nagyon megviselt csapattársa halála, reszkető kézzel fogta Lomnici kezét, majd nem sokkal később az Aranycsapat tagjai közül utolsóként ő is elhunyt.
"Az Aranycsapat tagjaira emlékezés minden magyar becsületbeli ügye" - hangsúlyozta Lomnici Zoltán.
Az eseményen az Aranycsapat tagjainak gyermekei közül részt vett Grosics Edina, Lantos Andrea, Zakariás Ágnes és ifj. Buzánszky Jenő is.