Barják Gyula 1982-ben kezdte a képeslapok gyűjtését, a gyűjteményt 2010 őszéig magánmúzeumban láthattak az érdeklődők a Nógrád megyei városban.
A gyűjtő elmondása szerint a képeslapok 1896-1990 közöttiek, és többek között Magyarország természettörténete, az ipar, a földművelés története, a kereskedelem, a közbiztonság, „vagy ahogy régebben mondták, a közbátorság története”, történelmi és politikai események is megtalálhatók rajtuk, az anyag kisebb része pedig a Föld szinte minden országát bemutatja Ausztráliától Kínáig.
A kollekcióból 700 darabon a trianoni határok nélküli Nógrád vármegye története szerepel, az újkőkortól 1950-ig. A gyűjtő az 50-szer 70 centiméteres tablókon elhelyezett képeslapokat felirattal is ellátta.
Barják Gyula dokumentumkönyvtárat is összegyűjtött az évek során a magyar történelemről és annak nógrádi vonatkozásairól, hogy a lapokhoz hiteles tájékoztatást adhasson néhány soros ismertetők formájában. Mint fogalmazott: a képeslapokkal olyan múltat lehet bemutatni, amelyet annak idején nem találtak meg a történelemkönyvekben, és amelyet talán a mai napig sokan nem ismernek.
Az első kiállítást 1988-ban a nagybátonyi gépüzemben rendezték meg, a képeslapmúzeumot 1990-ben nyitották meg a családi házhoz tartozó, átalakított régi terménytároló épületében, három helyiségben.
A mintegy 8 ezer látogató által felkeresett állandó kiállítás télre mindig bezárt, de a 2010-es zárás után 2011 tavaszán már nem nyitott ki. A gyűjtő azt mondja, anyagi okok miatt nem tudja már működtetni a múzeumot, ezért a házat és az – antikváriumi értékén – 6,2 millió forintos, a megyében egyedülálló gyűjteményt felajánlotta Bátonyterenye önkormányzatának, azonban közel két év alatt sem sikerült megegyezniük.
Egy kész helyiségben azonnal látogathatóvá lehetne tenni a gyűjteményt – mondta Barják Gyula, hozzátéve: azt szeretné, ha a gyűjtemény nógrádi település tulajdonába kerülne, „akik ugyanúgy szeretnék, ugyanúgy féltenék, akik a képeslapokat szinte a családtagjuknak éreznék, ahogyan én is éreztem, és ezt az értéket örökségnek tekintenék.”