Lomnici Zoltán, az Aranycsapat Testület elnöke emlékeztetett: az Aranycsapat 1953 novemberi 6-3-as londoni győzelme sokkolta az angol közvéleményt, ezért hatalmas tétje volt a budapesti összecsapásnak. Walter Winterbottom, az angolok szövetségi kapitánya a budapesti találkozó előtt kijelentette, hogy Puskásék sikere egyszeri és megismételhetetlen, a magyar válogatott 7-1-es, fényes győzelme azonban bizonyította, hogy a szakember tévedett - közölte.
Lomnici felidézte, hogy egyes becslések szerint félmillió jegyre volt tényleges igény, de a kibővített Népstadionba "csupán" alig több mint 90 ezren juthattak be, ezért bizottságok döntöttek arról, ki méltó arra, hogy nézőként részese lehessen a világra szóló sporteseménynek.
"Húst nem lehetett kapni annak idején, mégis volt, aki egy fél hízott sertést ajánlott fel egy belépőért" - tette hozzá.
Az Aranycsapat Testület elnöke felhívta a figyelmet arra, hogy a sportszerető közvélemény mellett a diktatúra politikai vezetői számára is fontos volt a visszavágó, hiszen az ellátási gondokat reményeik szerint feledtette a siker.
A Szabad Nép a mérkőzés után rámutatott: "Be kellett bizonyítani, hogy a magyar labdarúgás nemzetközi jelentőségű előretörése tartós, nem véletlen sikereken alapszik". A diktatúra azzal azonban nem számolt, hogy az Aranycsapat győzelmei felerősítik az elfojtott nemzeti érzéseket, és ez vezetett az 1956-os forradalomhoz - hangzott el.
Takács Tibor, a Nagy Béla Hagyományőrző Egyesület elnöke elmesélte: édesapja nyakában, a Népstadionban nézhette végig a mérkőzést, aki úgy jutott jegyhez, hogy sebészorvosként nem sokkal előtte megműtötte Lantos Mihály, az Aranycsapat balhátvédjének feleségét, és a játékos ezt azzal hálálta meg, hogy két belépőt adott neki a mérkőzésre. Emlékeztetett, hogy a magyar válogatottból Puskás Ferenc és Kocsis Sándor duplázott, Lantos Mihály, Hidegkuti Nándor és a Budai II Lászlót helyettesítő Tóth II József pedig egy-egy góllal járult hozzá az angolok elleni fölényes sikerhez.