a kaktuszok és más szárazságtűrő növények lelkes gyűjtője. A mára már több ezer növényből álló kollekciót várongi otthonában nevelgeti.

Az apró községbe érkezve, rögtön odavonzza a tekinteteket a bejáratnál felfüggesztett „kaktuszgyűjtemény” felirat.

– 8-9 éves korom óta gyűjtöm a kaktuszokat. Édesapám építőmester volt, művészi szinten készített kandallókat grófoknak és báróknak szerte az országban, édesanyám családja pedig több száz évre visszamenőleg kertészfamíliaként tevékenykedett. Üvegházaink voltak, így egy sarokba mindig összejött egy-egy gyűjtemény, amelynek darabjait a költözések alkalmával természetesen magammal vittem. Amikor Várongra költöztünk, nagyjából 6 ezer darab növényem volt, ám a gyűjtemény azóta több mint 12 ezer példányt számlál – kezdte lapunknak Attila.

– Tanulóként még Kibédi Ervin és Fényes Szabolcs kertjeiben is megfordultam, Szenes Iván, szegénykém, a mai napig tartozik 800 forinttal, de már nem fogja megadni! – tette hozzá humorosan.

A birodalmában, körben mintegy 150 méteren, sorakoznak a kisebb-nagyobb növények, a kaktuszok között azonban más különlegességek is megbújnak.

– Ez egy vegyes gyűjtemény, a kialakítására csak kevesen vállalkoznak még a botanikuskertek közül is, mert nem egyszerű mindegyik növényre külön figyelni. Ezzel szemben én nem csak kaktuszokat, de más szárazságtűrő növényeket is gyűjtök. Például van egy kálafaj, amit én hoztam be az országba: ez egyébként innen 3000 kilométerre él, Afrikában. Ennek a szaporulatát eladásra is kínálom – magyarázta a szakember. Hozzátette: a leírások, és egyéb fellelhető információk alapján nemhogy Magyarországon, de Európában sincsen hasonló összetételű és fajtaváltozatosságú gyűjtemény.

A legkisebbektől a legnagyobbakig minden ritkaság megtalálható nála / Fotó: Czerkl Gábor

A kerti munka reggel 6 órakor kezdődik, s az egyéb teendőkkel együtt este 7-kor ér véget.

– Az egyik kedvencem egy noto kaktusz, amely már több mint 100 éves, s gyermekfej nagyságú volt amikor kaptam. Finom tüskéi vannak, és mivel 3 és fél ezer méter magasan él az Andokban, neki nem kell védekeznie, jól bírja a hideget. Egy látogató egyszer leverte, és kettétört, így kisebb, mint amekkorának lennie kellene. Az 50-en túli növényeim egyébként fiatalnak számítanak, saccolásra pedig 110-120 éves a legidősebb.

_ _ _ _