Köszönhetően a gyorsan érkező segítségnek és annak, hogy az Császári és Királyi Haditengerészetnél követelmény volt, hogy a tengerészek tudjanak úszni, a hajó 1087 főnyi legénységéből sokan megmenekültek - 85 matróz és 4 tiszt vesztette életét.

Az SMS Szent István az Osztrák–Magyar Monarchia haditengerészetének Tegetthoff-osztályú csatahajója volt, amelyet Szent Istvánról, az első magyar királyról neveztek el.

A Szent Istvánt a Ganz-Danubius Fiumében lévő hajógyárában építették. 1915-ben állították hadrendbe, első és egyben utolsó harci bevetésére 1918. június 9-én éjjel futott ki egy kötelék tagjaként azzal a céllal, hogy feltörjék az Otrantói-szorosban lévő tengerzárat.

A Szent István egyike annak a kevés hajónak, melyeknek elsüllyesztését filmre vették. A Szent István csatahajó roncsa az iszapba fúródva a Premuda-szigettől 9 mérföldnyire, délre 66 méter mélyen nyugszik. A Szent István csatahajó réz névtáblája és más maradványok a pólai múzeumban láthatók.