Nagyváradi és pozsonyi tanulmányai után 18 évesen Kolozsvárra szegődött házi zenetanárnak.

1834-ben került Pestre, ahol több színháznál volt karnagy, majd 1837-től harminc éven át első karmester és zenei vezető volt a Pesti Magyar (később Nemzeti) színháznál.

Első operája, a Bátori Mária 1840-ben készült, 1844-ben mutatták be a Hunyadi Lászlót, majd megnyerte azt a pályázatot, amelynek köszönhetően ő zenésíthette meg Kölcsey Himnuszát.

1853-ban az ő vezetésével alakult meg a Filharmóniai Társaság, 1861-ben pedig bemutatták leghíresebb operáját, a Bánk Bánt.

1875-ben közreműködött a Zeneakadémia megalakításánál, főzeneigazgatója lett az 1884-ben megnyílt Operaháznak. Mindemellett nemzetközi hírű sakkozó is volt.

„A tehetség veleszületik, de hogy a művészetnek miféle terére jut, oda véletlenség löki”

– ezt Erkel mondta már pályafutásának vége felé, visszaemlékezve arra, hogyan lett zeneszerző.

Erkel Ferenc Gyulán született, 1810. november 7-én, zenei otthonba, hiszen apja, Erkel József tanító és egyházi karnagy volt. Előbb Nagyváradon, majd Pozsonyban tanult, ahol zenei tanítómestere egy kiváló pozsonyi muzsikus, Klein Henrik volt. Tinédzserként, 17–18 éves korában házi zenetanárnak szerződött Kolozsvárra. Zenei pályáját zongoraművészként kezdte, időnként azonban vezényelt és zeneszerzéssel is megpróbálkozott.

1834-ben mutatkozott be Pesten először, a következő esztendőben pedig véglegesen ott telepedett le. Két éven át a Pesti Városi Német Színháznál, valamint a Budai Magyar Színjátszó Társaságnál működött mint karnagy.

1837-ben a Pesti Magyar Színházhoz, a későbbi Nemzeti Színházhoz került első karmesteri minőségben, ahol mintegy három évtizeden át zenei vezető volt.

A nemzeti Himnuszt, Kölcsey Ferenc versének megzenésített változatát az 1844-es Országos Dalárda Versenyre készítette, amely szinte azonnal, közfelkiáltással hivatalos himnusszá vált.

Ő volt az a zeneszerző, aki megteremtette a magyar nemzeti operát. Első nagy sikere, a Hunyadi László 1844-ben született, a legnagyobb klasszikus operája, a Bánk bán pedig 1861-ben került színpadra. Az Egressy Béni szövegeire komponált művek csodálatos zenéjük mellett történelmi témájukkal is megindították az egymást követő generációk szívét.

Nemzeti kincsnek számító művein kívül a magyar zenei fejlődéshez azzal is hozzájárult, hogy alapító tagja volt a Magyar Zeneakadémiának és a Magyar Királyi Zeneakadémiának, valamint a Magyar Királyi Operaháznak.

Más művészektől eltérően Erkel már életében számos elismerésben részesült. 1892-ben Ferenc József osztrák-magyar császár és király megadta neki az osztrák kamarazenei főrendezői címet, és a magyar Szent István-renddel is kitüntették.

Zenei munkássága mellett neves sakkozó is volt, az 1864-ben alakult Pesti Sakkkör alelnöke, egy év múlva elnöke.