hogy valójában nemcsak az igazi arcát, hanem már az idealizált hősmítoszt sem ismerik, csak magát a lázadó ikont.

Az 1928-as születésű Che Guevara argentin származású kommunista világforradalmár, végzettsége szerint orvos volt. 1956-tól mint gerillavezető Fidel Castróval harcolt Batista kubai diktátor ellen, majd a forradalom 1959-es győzelme után fontos állami tisztségeket töltött be Kubában.

1965-ben elhagyta Kubát, hogy forradalmi mozgalmakat szervezzen Latin-Amerikában, ahol a bolíviai kormánycsapatok ölték meg. Halála után a forradalmi ifjúság példaképévé vált Nyugat-Európában.

A mítosz feléledése

Úgy tűnik, Ernesto „Che” Guevara, akárcsak Lenin, élt, él, kivégzése után népszerűbb, mint valaha: a kommunizmus hivatalos szentjei rég bebalzsamozva fekszenek, míg a „Comandante” arcképe ott virít a pólókon, bögréken, posztereken, és minden olyan eszközön, amelyet a szabadversenyes kapitalizmus nagy mennyiségben ki tud magából termelni.

Che Guevara mára a globalizációellenes, a környezeti problémákra és a társadalmi igazságtalanságokra érzékeny, baloldali fiatal nemzedék ikonja lett.

A baj ezzel csak annyi, hogy a legenda tulajdonképpen nem volt más, mint egy közönséges gyilkológép. Az Alberto Korda által készített híres arckép az imázs fontos része, amely az idők során egyenesen divatszimbólummá vált.

Az ádáz terrorista

Milyen volt valójában ez a modern hérosz? Őszinte. Nyíltan beszélt kegyetlenkedéseiről és erőszakos nézeteiről. Ahogy egyszer, már nagyon fiatalon kijelentette: „Forradalom egy lövés nélkül? Nem vagy normális.” Szenvedélyesen izgatta saját halála, de még inkább a másoké. 1967-ben így összegezte nézeteit az „igazságosság” gyilkos eszméjéről: „A gyűlölet nélkülözhetetlen eleme a harcnak.

Az ellenség könyörtelen gyűlölete teszi lehetővé, hogy túllépjünk természetes korlátainkon, és hatékony, hidegvérű gyilkológéppé váljunk.” Anyjához 1954-ben írt levelében azt írja, hogy „Nagyszerű szórakozás ez a bombákkal, beszédekkel és más őrületekkel, mert megtöri az unalmat, melyben élek”.

Dicsőítette a kivégzéseket, úgy vélte, ez kell a biztos kezű kormányzáshoz. Így nem csoda, hogy amikor a győztes lázadók bevonultak Havannába, Guevara nemcsak parancsot adott a kivégzésekre, hanem személyesen is részt vett jó párban. Naplójában megemlíti, hogy 1957-ben lelőtte Eutimio Guerrat.

A „lánglelkű hős” szavaival: „Véget vetettem a problémának egy 32-es kaliberű pisztollyal, amelyet a feje megfelelő részéhez szorítottam.” Máskor elég volt egy feltételezés, vagy egyszerűen csak pedagógiai célból is rendelt el vagy hajtott végre kivégzést.

Che Guevara forradalmi túlkapásai nem véletlenek vagy eltévelyedések.

„Ha kételyed van, öld meg” - szólt az egyértelmű guevarai üzenet. Két kutató alaposan utánanézett, kit terhel a felelősség a forradalom után történt politikai gyilkosságokért, és ők is Che Guevarához jutottak. Nagy valószínűséggel ő rendelte el a Santa Clara-i, több ezer kivégzést is.

De a „hidegvérű gyilkológép” igazi ideje csak a Batista-rezsim összeomlása után jött el. Fidel Castro a cabanai erődítmény-börtönbe rendelte Che Guevarát, aki hozzá is látott a kivégzések megszervezéséhez és lebonyolításához, a forradalom egyik legsötétebb időszakát zúdítva a szerencsétlen kubaiakra. A cabanai kivégzések hétfőtől péntekig folytak éjszakánként. Csak az ott meggyilkoltak száma több százra tehető.

Guevara erőszakos természete ráadásul képmutatással is párosult: nem sokkal azután, hogy elfoglalták az Espiritu Santo nevű várost, drákói szabályokat, forradalmi terrort próbált bevezetni, szabályozva a férfiak és a nők viszonyát, az alkoholhasználatot vagy a szerencsejátékot. Ragadozó természetéről az egykori egyiptomi diktátor, Nasszer is megemlékezik, aki szerint Che véleménye az volt, hogy minél többen hagyják el a forradalomban megváltozott országot, annál jobb.

Úgy tűnik, a hidegháború legkritikusabb pár napját is Guevara számlájára írhatjuk, ő szorgalmazta ugyanis a rakéták Kubába telepítését. Ahogy évekkel később mondta: „Ha a rakéták maradtak volna, felhasználtuk volna az Egyesült Államok ellen, megcélozva annak szívét, beleértve New Yorkot.”

Che Guevara nemcsak emberek kivégzésében vett részt, de Kuba tönkretételében is. A karibi ország a forradalom előtt a négy legfejlettebb közép- és dél-amerikai ország egyike volt, bár kétségtelenül korrupt diktatúra alatt élt. Miután Che Guevara lett a Nemzeti Bank és az iparért, valamint a mezőgazdaság fejlesztéséért felelős minisztérium vezetője, kő kövön nem maradt az országban.

A legalapvetőbb közgazdasági szabályokat sem ismerte; azt ígérte egy konferencián, hogy az 1980-as évekre Kuba lakosainak nagyobb jövedelmük lesz, mint az amerikaiaknak. Az iparosodást erőltette, de végül Kuba a kommunista blokk cukortermelője lett, és az ország mesterséges fenntartása érdekében a Szovjetunió három évtized alatt közel 100 milliárd dollárnyi támogatást nyújtott a karibiaknak.