Pontosabban névlegesen tűzoltó, majdnem százados, viszont valóban Brúnó. De ne siessünk ennyire előre…
Az ifjúsági tűzoltó 2013. május 10-én látta meg a napvilágot Egerben, szolgálati helyére még ugyanazon év októberében érkezett, a két város közötti kanyargós út jelentette életének első igazi kihívását. Ezt a próbát az akkor még névtelen, zsemleszínű labrador bátran kiállta, de azért meglehetősen örült, amikor megérkezett a salgótarjáni tűzoltóság udvarába és kiszállhatott a kocsiból, pedig azonnal rengeteg idegen vette körül. A négylábú még aznap feltérképezte új „játszóterét”, gazdái pedig a keresztségben a Brúnó nevet adták neki. Ez azonban túl egyszerűnek hangzott, ezért aztán a kölyök gyorsított eljárásban megkapta elsőtiszti kinevezését is, ettől kezdve már rendfokozat is társult a névhez, az állomány büszkén fogadta soraiba Brúnó századost.

Mint minden kiskutya, Brúnó is elég hóbortos volt, a fékevesztett szaladgálás veszélyeit idejekorán megtanulta – egy ügyintézői autóval való találkozását az egyik hátsó lába bánta, de szerencsére a százados gyorsan felépült a balesetből és egy életre a fejébe véste a leckét. Azóta messziről elkerüli a mozgó járműveket.
Az eltelt több mint két év alatt Brúnó százados felnőtt, méretes nagykutya lett belőle, ám népszerűsége a felnőttek és a gyerekek körében azóta is töretlen. A tűzoltók egytől-egyig rengeteget játszanak vele, ellátják, nevelgetik, és kisebb-nagyobb sikerrel tanítják is egy-két hasznos kunsztra. Mint minden labradornak, Brúnónak is a vérében van a játékosság és az emberszeretet, s ezt minden adandó alkalommal ki is fejezi. Gyakran érkeznek gyermekcsoportok a salgótarjáni parancsnokságra, ilyenkor körülrajongják őt a gyermekek – a kislányoknál gyakran nagyobb sikere van, mint egy-egy tűzoltóautónak felszerelésestől, szirénástól, vízsugarastól.
Brúnó százados rendkívül sokat látott kutya, kapcsolati hálója több, mint figyelemreméltó, nem egy tábornokkal és vezető pozícióban dolgozó emberrel találkozott már, ráadásul kameraérzékeny, számos televíziós nyilatkozat hátterében is feltűnt az évek alatt. Az igazgatóság idei Mikulás-ünnepségén még a Télapó elől is majdnem ellopta a showt, a bohókás eb el volt ragadtatva a gyermekektől (és viszont), a kicsiket alig lehetett beimádkozni a rendezvény helyszínére.
A labradorok a fajtaleírás szerint vízimádó kutyák, így eleinte az igazgatóság terveiben még az szerepelt, hogy avatott kezek esetleg mentőkutyát faragjanak az édes jószágból. Brúnóról azonban az első fürdetésnél kiderült, hogy retteg a víztől, így ez a terv hamvába holt. Van azonban egy különleges képessége a századosnak, ami miatt gyakran csak napelemes kutyaként emlegetik gazdái: nagy hangsúlyt fektet a napon történő pihenésre, ehhez pedig tökélyre fejlesztette a bal és jobb oldalon, valamint a háton való fekvést. Az sem okoz gondot, ha esetleg borongós az idő… Brúnó százados alvásban való edzettsége példanélküli, még a leglehetetlenebb testhelyzetek sem okoznak neki gondot. Ez az edzettség pedig elengedhetetlen ahhoz, hogy az általa végrehajtott beavatkozásokban, vagyis az ételek ülve, állva, fekve történő elfogyasztásában és a szaladgálásban helytálljon.
Mint minden tisztet, Brúnót is foglalkoztatta a kérdés, vajon a szolgálati törvény módosításai érintik-e állománycsoportbeli hovatartozását, státuszát. A tűzoltók ugyan próbálták őt megviccelni azzal, hogy a jövőben már csak címzetes százados lehet, emiatt szomorkodott is egy rövid ideig, de néhány finom falat és a humánszolgálat megnyugtató válasza elkergette a viharfelhőket.

Szöveg: Angyal Eszter tű. főhadnagy
Képek: Juhász Jácint c. tűzoltó törzszászlós, Salgótarjáni HTP