Teltkarcsú termete, bájos arca, gyönyörű énekhangja, hol érzelmes, hol dévajkodó kedvessége valósággal predesztinálta a népszínmű-szerepekre. E műfaj, melynek legkiválóbb tolmácsolója volt, az ő stílusához igazodva őrizte meg romantikus, stilizált és irreális jellegét.

Blaha Lujza 1850. szeptember 8-án született Rimaszombaton Reindl Ludovika néven, anyja Ponti Aloiza színésznő volt. Apja, Reindl Sándor huszártisztként végigharcolta a szabadságharcot, majd Várai néven lett vándorszínész.

A korán árvaságra jutott kislányról egy Kölesi nevű színészcsalád gondoskodott, hétévesen még nem járt iskolába, viszont apróbb szerepekben Várai Lujza néven már színpadra lépett.

A vándortársulat saját gyermekének tekintette, ő volt a Cukorbaba, akit mindenki dajkált. Gyönyörű, tiszta hangját hamar felfedezte a szakma is: 1864-ben már a budai Népszínházban játszott, majd Szabadkára szerződött.

Itt találkozott Blaha János karmesterrel, aki hamar felfedezte az ifjú színésznő értékeit, s taníttatni, menedzselni kezdte.

1865-ben összeházasodtak, és habár Blaha négy év múlva meghalt, özvegye – bár még két házasságot kötött – nevét hálából élete végéig viselte. 1866-ban Blaháné Debrecenbe szerződött, itt vált országos hírű primadonnává, akire felfigyelt a főváros is.

Magánélete mentes volt a botrányoktól.

Szigligeti Ede 1871-ben szerződtette a Nemzeti Színházhoz, ahol először a Tündérlak Magyarhonban című népszínműben lépett fel óriási sikerrel. 1875-ben az újonnan felépült Népszínház tagja lett, amelyet aztán ő tett a pesti német színházak diadalmas vetélytársává.

Itt lett Blaha Lujza a mindenkori magyar színjátszás egyik legnagyobb alakja, a „nemzet csalogánya”.

1926. január 18-án halt meg Budapesten. Két nappal későbbi temetését egy ország gyásza kísérte, a szertartást a korabeli krónikások Kossuth Lajos és Rákóczi Ferenc búcsúztatásához hasonlították.

A ravatalnál kétszáz fős cigányzenekar búcsúztatta a nemzet csalogányát, aki a Kerepesi úti temetőben Jókai Mór és Ady Endre mellett kapott díszsírhelyet. Emlékét Budapesten a róla elnevezett tér, és egykori lakóházán elhelyezett emléktábla őrzi.