Tavasszal a tempós haladást akadályozó rossz látási és útviszonyok, vagy egyre erősödő napfény és sima, csúszásmentes útfelület fogadja a közlekedőket. Az átlaghőmérséklet emelkedésével és folyamatos változásával szeszélyessé válik az időjárás. Ebben az évszakban esik a legtöbb eső, amihez gyakran erős szél is párosul. Ilyenkor az elővigyázatosság gyakran háttérbe szorul.
Az esőtől vizes, csúszós úton a látási viszonyokat befolyásolja a megjelenő pára-, illetve ködfolt. A nedves útburkolat miatt a jármű könnyebben megcsúszik, a féktávolság is jelentősen megnő. A vidéki, mezőgazdasági tevékenységgel érintett területeken földutak és szilárd burkolatú utak kereszteződésében, építkezések környezetében jellemző lehet a sárfelhordás, amely szintén fokozott veszélyt jelent a közúton közlekedőkre.
A kellemes idő beköszöntével egyre nagyobb számban jelennek meg az utakon a segédmotoros kerékpárosok és motorkerékpárosok. A motorkerékpárosoknak – a téli kényszerpihenőt követően – fel kell készíteniük járműveiket a közlekedésre, ellenőrizniük kell azok műszaki állapotát. Fontos továbbá, hogy saját maguk felkészítéséről se feledkezzenek meg, hiszen a rutinos motorosok járműkezelésében is hiányosságok merülhetnek fel, továbbá tompulhatnak a reflexek.
A gyalogosok és a kerékpárosok is – mint a közlekedés legvédtelenebb résztvevői – nagyobb kockázatnak vannak kitéve. A járművezetőknek az átlagosnál is fokozottabb óvatossággal kell a gyalogosokra figyelni, bizonyos esetekben áthaladásukat segíteni kell. Lakott területen kívül és belül egyaránt vigyázni kell az úttest mellett haladó gyalogosokra, valamint fokozott figyelemmel kell lenni a kijelölt gyalogos-átkelőhelyek, iskolák, buszmegállók környékén figyelmetlenül az úttestre lépő gyalogosokra.