Alain Delon 1935-ben született, öt éves volt, amikor szülei elváltak. Nehezen kezelhető gyerek volt, akit többször is nevelőszülőkre bíztak.
Az ötvenes évek végén kezdett filmezni, az elkövetkező évtizedekben számos kiváló rendezővel és színésszel dolgozhatott együtt, sármjának, botrányoktól sem mentes magánéletének és nehezen kezelhető természetének köszönhetően valóságos mítosz alakult ki körülötte.
A nyolcvanas években rendezőként is kipróbálta magát. 1985-ben César-díjat kapott, tíz évvel később Arany Medve életműdíjjal tüntették ki.

Belmondo is zsivány kiskölyök volt.
A második világháború kitörésekor a színész mindössze 6 éves volt. Mégis a mai napig emlékezik a háború borzalmaira és a vele járó nehéz időszakra, amikor a fejük felett az amerikaiak és a németek bombázták egymást, és eltévedt német katonák állítottak be a házukba vizet kérni, miközben az anyja zsidókat rejtegetett a pincében.

Belmondo és Delon tényleg ádáz riválisok voltak?

1958-at írtunk, amikor először hozta össze a sors Jean-Paul Belmondót és Alain Delont egy közös filmben. A Légy szép, és tartsd a szád – bár csupán mellékszereplők voltak – róluk szólt.
Ezzel vette kezdetét az évtizedeken át tartó történetük: rengeteget foglalkoztak velük az újságírók, a rajongók egymással vitáztak, melyik színész a jobb, és ha ők ketten ma lennének fiatalok, biztosan elárasztották volna a Instagramot a TeamBelmondo és a TeamDelon hashtagek.

A rivalizálásuk sok témát adott, de hogy valóban ellenségek lettek volna? Hát, azért ez valószínűleg barokkos túlzás. Mivel egy generációhoz tartoztak, és mindketten egyformán tehetségesek voltak, sőt sok közös filmjük is volt, inkább csak amolyan kakaskodásnak lehetne mondani a vitáikat.
Ők ezt úgy mondták: Színésznek, akárcsak hercegnőnek, születni kell, nem lehet legyártani.

Mégis volt egy komolyabb balhéjuk, 1970-ben, amikor a Borsalino című gengszterfilmet forgatták.
A történet szerint a film plakátján volt egy elírás, amit Belmondo sérelmezett, olyannyira, hogy egyenesen árulónak tartotta Delont, akivel akkor már barátok voltak. Később kiderült erről is, hogy minden megjelent írás tartalmazott valóságmorzsát, de semmi többet.
„Boldogan mondhatom, hogy mi mindig is barátok voltunk, és nagyon jó volt együtt forgatni a Borsalinót” – mesélte később Belmondo, aki szerint akkoriban már rendszeresen összejártak Delonnal a szabadidejükben is.

Ő és én olyanok vagyunk, mint az éjszaka meg a nappal.

A kezdetektől párhuzamosan haladt a karrierünk. Mindketten forgattunk már 1960-ban, dolgoztunk ugyanazokkal a rendezőkkel. Munka közben ő mindig összpontosított, én mindig laza voltam.
Híresek voltunk, és megengedhettük magunknak, hogy megválogassuk a szerepeinket. Ugyanabban a filmben is volt helye kettőnknek. Gyakran ugyanolyan szerepeket kaptunk, gengsztereket és magányos harcosokat. Érdekes módon, még ha ugyanabban a filmben is szerepeltünk, sokszor nem is volt közös jelenetünk.”
Az összhang a forgatásokon ugyanúgy megvolt, mint a magánéletükben, és a mai napig úgy szórakoztatják egymást, mint hatvan évvel ezelőtt.

képek: Alain Delon (Velence, 1962), Jean Paul Belmondo és Alain Delon - Paris Match)

_ _ _ _ _

ADJUNK MINÉL TÖBBET, MINÉL TÖBBEKNEK!
https://www.facebook.com/groups/infonograd
#InfoNógrád #programajánló #megvitatjuk #megbeszéljuk #NógrádInfo #hírek #hírcsatorna #érdekességek #események #videók #programok #online #Balassagyarmat #Bátonyterenye #Pásztó #Rétság #Salgótarján #Szécsény #Nógrádvármegye