Az egyik legtöbbet foglalkoztatott hazai jazzmuzsikus játéka megszámlálhatatlan hazai pop-, rock- és jazzlemezen hallható. 2018 óta nincs köztük. Babos Gyula még csak ma lenne hetvenöt éves.

A kezdet kétségkívül a főváros nyolcadik kerülete, annak is muzsikuscigány-miliője. Prímás édesapja nyomdokain haladva gyerekkorában kezdett hegedülni, később zongorázni tanult, tizennégy évesen mégis a gitárt választotta.

A hatvanas évek derekán a jazzgitározásnak nem volt ismert szakirodalma, így autodidakta módon tanulta, a fülére és a szívére hagyatkozva. Akkoriban ha a Mátyás tériek első vonalában váratlanul pótolni kellett egy kieső tagot, a második vonalból hívtak muzsikusokat. Így került Pege Aladár új zenekarába, melynek tagjaként tizenhét évesen megnyerte a Magyar Rádió jazzversenyét. Miközben persze ő is élte a cigányzenészek mindennapi egzisztenciális életét, belemerült a nyugat-európai vendéglátózásba, a svéd és nyugat-német éjszakai lokálokban játszott divatos tánczenét.

Miután a hetvenes évek hajnalán hazatért, a Syrius bűvöletébe került. Rendszeresen részt vett az akkori örömzenélésekben. Az egyik ilyen alkalom után hívta el Doleviczényi Miklós a Kexbe, ahol 1970 nyarától szilveszterig játszott.

MAJD JÖTT AZ AKKORIBAN KÖTELEZŐ KÉTÉVES KATONAI SZOLGÁLAT.

Közben Szakcsi Lakatos Béla és Jávori Vilmos megalapította a Rákfogót, annak későbbi változatában már ő is benne volt. Amerre jártak, mindenhol zajos sikert arattak, Nyugat-Berlintől a varsói Jazz Jamboreeig. Meg persze az akkori első számú budapesti jazzklubban, a Petőfiben is rendszeresen felléptek. Aztán Ráduly Mihály, majd Orszáczky Jackie is külföldre távozott, a formáció így felbomlott. E roppant agilis és termékeny időszak után sajnos csak néhány rádiós koncertfelvétel maradt.

Rákfogó – Rákfogó '73 (1973)

1975-ben küldött egy hanganyagot a bostoni a Berklee College of Musicra, ahová fel is vették, de a magyar hatóságok nem járultak hozzá a kinti tanulásához. Miként 2014-ben A magyar jazz története című könyvben mesélte:

Kaptam egy levelet itthonról, hogy azonnal menjek haza. Három napig hánykolódtam, hogy mitévő legyek. Aztán hazajöttem. A levélben ugyanis szerepelt egy mondat – a diktatúrák jól felépített kommunikációja –, hogy amennyiben nem engedelmeskedem, akkor engem (a távollétemben) és a családomat nem engedik utazni sehová. Ami azt jelentette volna, hogy az édesapám sem mehetett volna kenyeret keresni Nyugatra. Úgyhogy inkább hazajöttem.

A hetvenes évek második felében a Kőszegi Rhythm And Brassban gitározott, meg Presser Gábor révén bekerült a popvilágba, sok felvételt készített Demjén Ferenccel, Zoránnal, a Neotonnal és későbbi feleségével, Katona Klárival. Közben pedig Presser kijárt egy jazznagylemezt az akkori egyetlen állami lemezkiadónál, az MHV-nál, ez lett az Éjszaka a stúdióban LP.

Még ugyanebben az évben, 1979-ben megalapította első saját formációját, a Saturnust – partnerei: Szakcsi Lakatos Béla (zongora), Dandó Péter (basszusgitár), Gritz Péter (dob), később Kőszegi Imre (dob) –, amellyel két populáris jazzrock albumot jelentetett meg. Ahogy 2014-ben az említett könyvben mesélte:

Az a rengeteg kisegítősdi meghozta a maga gyümölcsét. Erdős Péter [az MHV márkamenedzsere – a szerk] megkért, hozzak létre én is egy zenekart, legyen a neve Saturnus. Leültünk, készítettünk egy nagylemezt, amely olyan lett, amilyen. De népszerű lett. Persze kaptunk érte hideget, meleget, hogy a lemezgyár pártolta, de ez nem érdekelt. Ez számomra időlenyomat.

Saturnus: Zöld disznó dala (1980)

A Saturnus a nyolcvanas évek derekán szétesett, Babos önállóan folytatta, és 1989-ben került a boltokba első önálló nagylemeze, a Kinn és benn. Egy évvel később a Petőfi Csarnokban Victor Bailey, Terry Lynn Carrington, Jinda György és Szakcsi Lakatos Béla társaságában koncertezett. Az 1990-es Sham című Hungaroton-korongot régi muzsikuspartnerével, Szakcsi Lakatos Bélával, és az akkor már az Egyesült Államokban élő, ott roppant népszerű Jinda Györggyel készítette (a korong címe is az ő zenei világára utalt). Az elkövetkezendő években pedig olyan neves amerikai előadókkal lépett fel, mint Frank Zappa, James Moody és Tony Scott.

Miként 2014-ben az idézett könyvben kommentálta ezt:

Végképp el kellett döntenem, hogy egy másodosztályú bebop-gitáros leszek, vagy a sajátját hajtogató, játszó zenész. Néha ma is késztetést érzek visszatérni a bebophoz, de ahogy visszahallgatom a munkáimat, rá kellett jönnöm, a legsikeresebb darabjaim nem azok voltak. Nem véletlenül mondogatta Szakcsi, hogy ne bensonozzak [George Benson amerikai jazzgitáros – a szerk.]f annyit, inkább hozzam a magam furcsa, egyedi világát. És ezt később Pat Metheny, Frank Zappa és mindenki megerősítette. Úgyhogy akkor lenyugodtam, és azóta is végzem a magam dolgát.

Gitár Trió (Tátrai Tibor, László Attila, Babos Gyula): 2013. december 5.

1994-ben a Sony jóvoltából második jazzalbuma, a Blue Victory Európa tizenkét országában volt kapható. A Babos Quartetben ekkor Szakcsi Lakatos Béla (zongora), Szappanos György (basszusgitár) és Borlai Gergő (dob) játszott. 1997-től a Babos Project Romani nevű új produkciójával járta a hazai és európai fesztiválokat, mellyel 1998-ban Egyszer volt... címmel albumot is jelentetett meg.

KÉSŐBB A TAKE 4-RAL, MAJD HERBIE MANN-NEL KÉSZÍTETT FELVÉTELEKET. 2004-BEN ADTÁK KI A TRILOK GURTUVAL KÖZÖS KONCERTLEMEZÉT. 2005-TŐL ÚJABB FORMÁCIÓT HOZOTT LÉTRE, BABOS PROJECT SPECIAL NÉVVEL, ÉS LÉNYEGÉBEN AZZAL JÁTSZOTT 2018 ÁPRILISÁBAN BEKÖVETKEZETT HALÁLÁIG.

Munkásságát 2003-ban Szabó Gábor-díjjal, 2008-ban Liszt Ferenc-díjjal ismerték el. Emlékére pedig 2014 januárjában a Magyar Jazz Szövetség meghirdette a Babos gitárversenyt.