A nagyszerű irányító középpályás parádés alakításainak, pompás góljainak se szeri, se száma. Szepesi György, a legendás rádióriporter a „nagy Inter” játékmesteréhez hasonlítva, a „magyar Corsónak” nevezte a tarjáni fazonszabászt, a hazai mezőny egyik legtechnikásabb játékosát.
Básti István 1944. szeptember 19-én született Salgótarjánban. A Stécében bajnoki mérkőzéseken 1963–80-ig 347 mérkőzésen 60 gólt lőtt. A kezdetekre egyik beszélgetésünk során így emlékezett:
– Az acélgyári általános iskola tanulója voltam, amikor testnevelő tanárom, Rákóczy István felfedezett – említette Básti. – Hatodikba jártam, amikor Csillebércen országos úttörőbajnokságot nyertünk. Ezután 14 évesen, 1958-ban leigazolt az SBTC, amely első és egyetlen egyesületem volt.
A tehetséges fiú 1963-ban, az NB I/B-ben debütált a Kriskó Lajos, Toldi Miklós, Krajcsi József, Básti István és Rozgondi Pál alkotta csatársorban.
– Az első élvonalbeli mérkőzésemet 1965 márciusában, a Vasas elleni 1:1-es hazai idénynyitón játszottam a balszélső posztján – folytatta. – Az első NB I-es gólomat a szegedieknek lőttem 1965 augusztusában. Végül Marosvári Béla találta meg számomra a bal oldali középpályás posztját, ő kovácsolta össze a Szalay–Répás–Básti hármast.
A reményteljes fiatalra a válogatottnál is felfigyeltek. Az 1968-as olimpia volt élete legnagyobb sportélménye.
– A klubtársammal, Szalay Mikivel voltunk Mexikóban – emlékezett. – Örültünk, hogy vidéki fiatalként ott lehetünk. Óriási élmény volt részt venni a világ legnagyobb sportfesztiválján, ahonnan aranyéremmel tértünk haza. A tornán Ghána, Salvador és Irán ellen játszottam. A döntőt kívülről néztem, de az olimpiai dobogó tetején állva hallgatni a Himnuszt, csodálatos érzés volt.
A következő években Marosvári Béla, majd Moór Ede edzők keze alatt alakult ki az SBTC sikercsapata, amely az 1971/72-es bajnokságban bronzérmet szerzett az NB I-ben.
– A bronzérem az egyik legkellemesebb emlékem – hangsúlyozta. – A siker titka, hogy már régóta együtt játszott a társaság, egymás gondolatait is ismertük. Moór Ede kiváló edző volt, aki ütőképes csapattá kovácsolta össze a legénységet, amelyben túlnyomórészt tarjáni vagy környékbeli játékosok szerepeltek.
Básti legemlékezetesebb mérkőzése is e szezonhoz kötődik, amikor a fiúk a bajnokság hajrájában, itthon 15 ezer néző előtt nagyszerű mérkőzésen 3-1-re győzték le a későbbi ezüstérmes Bp. Honvédot.
Ezután következett a müncheni olimpia, ahová Básti is utazott.
– Münchenben végül nem léptem pályára, csak a kispadig jutottam, és a csapat ezüstérmes lett – említette. – De az ottani napok is nagy élményt jelentettek, mert ez sokkal modernebb olimpia volt, lenyűgöző létesítményekkel.
Az UEFA-kupában az SBTC a görög AEK Athénnal került szembe.
– Ezt a csatát egy kicsit elszúrtuk – folytatta. – Az első meccsen, Athénban 3–1-re kikaptunk. A visszavágón a 11-esemmel 1–0-ra vezettünk, és már csak egy gólt kellett volna lőnünk a továbbjutáshoz. A hajrában kitámadtunk, és egy ellentámadásból kiegyenlítettek a görögök. Pedig a Liverpool lett volna a következő ellenfelünk.
Básti számtalan látványos gólt szerzett pályafutása során. Neki melyik a legszebb?
– A sok közül talán az, amikor 1979 tavaszán 2–1-re legyőztük a Honvédot. A Stécé ekkor játszotta az ezredik NB I-es mérkőzését. Lakat Karcsi bácsi a szünet után, 0–1-nél küldött pályára, ahol előbb gólpasszt adtam Bíró Antinak, majd pedig Gujdár Sándor kapus feje fölött 20 méterről emeltem be a győztes gólunkat.
A játékmestert a legtechnikásabb magyar futballisták közé sorolták, mégsem került be a nagyválogatottba.
– Akkoriban nehéz volt egy vidéki játékosnak betörni a nemzeti tizenegybe – említi. – Igaz, több fővárosi csapat is megkeresett, de a Stécénél családias szellem uralkodott, és nem akartam elmenni a szülővárosomból. Néha eszembe jut, hogy jó lett volna legalább egyszer játszani a nagyválogatottban.
A visszavonulása után Básti előbb fogtechnikus, majd nyugdíjba vonulásáig a sportcsarnok létesítményvezető-helyettese volt. Több mint tíz évig a Magyar Olimpiai Bizottság tajaként szolgálta a hazai sportéletet.
Básti István néhány éve a magyar labdarúgást világraszóló sikerekkel gazdagító, kiemelkedően eredményes sportolói pályafutása jutalmául a Magyar Érdemrend Tisztikereszti kitüntetésben részesült. Bízik benne, hogy előbb-utóbb újra több ezer ember fogja buzdítani az Stécét.

Isten éltesse, Básti Istvánt!
B. R.