előhozta komoly függőségét, mellyel már évek óta küzdött.

Kanczler Katalin néven 1910. december 8-án született egy hétgyerekes kőbányai proletárcsaládban.

A családi pokol elől - édesapja állandóan verte - húszévesen a házasságba menekült, három év múlva már túl volt a váláson is.

A színház iránt vonzódó, különös szépségű lányra egy társaságban figyelt fel Egyed Zoltán hírlapíró, s azt mondta neki: "Én színésznőt csinálok magából".

Ő adta neki a Karády művésznevet és ő vitte el Csathó Kálmánné Aczél Ilonához, a Nemzeti Színház művésznőjéhez, aki olyan tehetségesnek tartotta, hogy ingyen is vállalta tanítását.

Karády Katalin notórius vásárlásfüggő volt, saját bevallása szerint húszas éveiben 300 pulóvert és 200 retikült gyűjtött össze – ráadásul minél sikeresebb volt, annál többet költött, és már nemcsak férje pénzét, de saját fizetését is tárgyakra szórta el.

Sajátos, mély hangján slágerek tucatjait búgta el:

Gyűlölöm a vadvirágos rétet,

Valahol Oroszországban,

Mindig az a perc,

Ezt a nagy szerelmet.

Nevére tódult a közönség, évről évre többet forgatott, csak 1942-ben hét film készült vele. Gyakran volt Jávor Pál partnere.

Karády Katalin Mercije -Mercedes-Benz 170 V 1938-ból, az Eiffel Palace alagsorából

Szenvedélyesen gyűjtötte a porcelánt és ezüstöt, különösen szerette a madárfigurákat, amikért szabályosan rajongott, hamutartó-gyűjteménye pedig állítólag több mint 60 darabból állt.

Az énekesnőből amerikai stílusú sztárt faragtak, a hölgyek utánozták frizuráját, öltözködését, bár nem mulasztották el, hogy megjegyzéseket tegyenek szögletes vállára, lomha járására.

Karády a szőke, babás nőideál után a határozott, vonzó, erotikát sugárzó végzet asszonya lett, szinte férfiasan mély hangja is szokatlan volt.

Magánéletét számos legenda övezte, vélték róla, hogy férfifaló, de azt is, hogy saját neméhez vonzódik – a valóságban Újszászy Istvánnal, a hírszerzés főnökével szövődött szenvedélyes viszonya.

A német megszállás után letartóztatta a Gestapo, befolyásos barátai csak nehezen tudták kiszabadítani. A nyilas rémuralom idején zsidókat mentett, amiért 2004-ben posztumusz a Világ Igaza kitüntetést adományozták neki.

Rettenetesen megviselte, hogy a szovjet fogságba esett, majd az ÁVH-nak átadott Újszászynak nyoma veszett. Az új világban már nem találta helyét, a kommunista kultúrpolitika sem igényelte "a múlt rendszer" sztárját, s lassan a közönség is leszokott róla.

1951. február 9-én,házvezetőnőjével és kalapkészítő barátnőjévelhagyta el hazáját, itthon ezután neve sem hangozhatott el. Brazíliában, majd New Yorkban telepedett le.

A távozás körülményeiről megszámlálhatatlan mendemonda kering, akadtak, akik szerint a kommunista politikus Vas Zoltán kocsiján hagyta el az országot, mások úgy tudták, hogy lefizetett orosz katonák segítették Bécsbe.

Magányosan vezette kalapszalonját.

Még fényképezni sem engedte magát, csak 1973-ban adott egy exkluzív interjút Sándor Pálnak. Kultusza a hetvenes évek végén éledt újra, de ő nem látogatott haza, örökre fiatalnak akart az emberek emlékezetében megmaradni.

New Yorkban halt meg 1990. február 7-én, végakarata szerint a Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra. Bacsó Péter Hamvadó cigarettavég című, 2001-ben készült filmje Karády és Ujszászy szerelmét elevenítette fel, akárcsak Pusztaszeri László Karády és Ujszászy című párhuzamos életrajza (2008).

Dalaiból Szalóki Ági adott ki feldolgozáslemezt, egy éve mutatták be Lengyel Ferenc Ópiumkeringő című darabját, amelyben a leghíresebb Karády-slágerek is felcsendülnek. 2008 óta a nevét viselő alapítvány kutatja, gondozza életművét.