Született: 1890. szeptember 15. (Anglia, Torquay)
Meghalt: 1976. január 12. (Anglia, Wallingford)

Agatha Mary Clarissa Miller néven látta meg a napvilágot.

Agatha Christie az 1976-ban bekövetkezett halálát követően lebilincselő életművet hagyott maga után számos regénnyel, novelláskötettel, verssel és színgyűjteménnyel.

Sokan nem tudják, hogy Mary Westmacott álnéven írt romantikus regényeket is, hiszen az utókor számára leginkább a nagy népszerűségnek örvendő krimi köteteiről vált emlékezetessé.

Élete során több mint nyolcvan detektívregénnyel gazdagította a világirodalom könyvtárát, emellett pedig az olyan West End-i színpadi darabjai, mint az Egérfogó, a Fekete kávé, a Darázsfészek, vagy A vád tanúja, beírták őt a színművészet legjobbjai közé.

Agatha Christie állítólag mosogatás közben találta ki körmönfont gyilkosságait, melyek őt méltán emelték a krimikirálynő trónusára. Némi intelligenciával megvert férfiak azóta óvakodnak a házimunkát végző asszonyoktól.

Érthető egyébként, hogy gondolkodásának középpontjában folyton a gyilkosság állt, hisz mindkét házasságában sikerült olyan párhoz kötnie életét, aki a hűtlenséget a szabadidősport legkellemesebb válfajának tekintette.

Krimijei nemcsak új utakat tártak fel a bűnügyi irodalomban, de halhatatlan figurákat is teremtettek. Ma már kijelenthető, hogy időtállóak az írásai, és a legjobb úton halad, hogy minden idők legnagyobb példányszámú szerzője legyen.

Agatha Christie egy istenáldotta tehetség volt. Már első regényében, A titokzatos styles-i esetben is olyan bölcsesség és széles látókörűség jellemezte, mint szerintem kevés hasonló korú embert.
Visszatérő szereplőit mindig profin választotta ki a történeteihez. A sztorik színvonala szinte töretlen, az írónő ritkán nyúlt nagyon mellé.

A Christie-recept egyszerű: egy fondorlatos bűntény, egy titokzatos indok, amely általában mégis mindig pénz vagy szerelem, sok karakteres szereplő, egy profi vagy teljesen amatőr nyomozó, élvezetes, stílusos történetvezetés, egy-egy elejtett fontos apróság és egy döbbenetes nagyjelenet. A történetek mégis mindig kiismerhetetlenek, a végkifejlet szinte sosem látható előre.