Sokan állítják, hogy valódi, de nagy számban vannak, akik úgy vélik, középkori hamisítványról van szó. A történészeket és kutatókat leginkább a vászon kora és az azon látható férfitest lenyomata izgatja.

Mielőtt bemutatnánk a legújabb kutatás eredményét, egészen pontosan két, idén nyilvánosságra hozott vizsgálat megállapításait, érdemes feleleveníteni a torinói lepel nem mindennapi történetét. A keresztény hagyomány úgy tartja, hogy a torinói lepel nem más, mint Jézus halotti leple, amelyet a XVI. század vége óta őriznek a torinói Keresztelő Szent János székesegyházban.

A 4,3 méter hosszú és 1,1 méter széles, halszálkamintásan szőtt lenvásznon egy körülbelül 1,75 méter magas, szakállas férfi testének lenyomata rajzolódik ki, akit láthatóan megkínoztak. Legalábbis ezt állítja tudósok egy csoportja, szerintük ugyanis a római kivégzési módra utalnak a fején, a kezén és a lábfején található sérülések, valamint egy szúrt seb a szív tájékán.

Az első feljegyzés a lepelről 1354-ből való, amikor Geoffroy de Charny lovag átadta azt Lirey városában a templom esperesének, azt állítva, hogy ez az a lepel, amelybe Jézus testét csavarták miután levették a keresztről. Az soha nem derült ki, miként jutott a francia lovag a lepelhez, amelyet aztán a templomban ki is állítottak.

Troyes püspöke 1389-ben azonban már meg volt győződve róla, hogy a lepel hamisítvány. Mindezt arra alapozta, hogy állítólag egy helyi festő beismerte neki a hamisítás tényét. Rögtön írt is VII. Kelemen avignoni ellenpápának, hogy nyilvánítsa hivatalosan hamisítványnak. A pápa kinyilatkoztatta, hogy a lepel ember által készített vallási tárgy, és nem ereklye, ugyanakkor engedélyezte, hogy továbbra is kiállítsák a Lirey-i templomban.

Majdnem száz évvel később – 1453-ban – Geoffroy de Charny unokája eladta a leplet a Savoyai-családnak két vár ellenében Chambéry városában. Viszont a városban 1532-ben pusztító tűzvész a leplet is megrongálta. Az ereklyét végül 1578-ban a savoyaiak fővárosába, Torinóba vitték. Ezt követően csak nagyon ritkán, kivételes alkalmakkor mutatták meg a nagyközönségnek. Az egyik 1978-ban volt, a lepel Torinóba érkezésének 400. évfordulóján. De a Covid-járvány alatt – sokak kérésére – online elérhetővé tették.

Fotó: Wikipedia

Mit állítanak a legfrissebb kutatások a torinói lepelről?
Az Aleteia című lapban William Meacham archeológus azt igyekezett bizonyítani 2024 áprilisában , hogy hamis az állítás, amely szerint a lepel anyaga középkori, bár egy 1988-as radiokarbon (C-14-es) vizsgálat 1260 és 1390 közé tette a korát. Meacham úgy okoskodott, hogy a közel-keleti régió múzeumaitól kért olyan lenvászon mintákat, amelyekről tudott keletkezési idejük. Így a római megszállás idejéből Izraelből (a korabeli Júdea), Egyiptom különböző időszakaiból és Európa hasonló korszakaiból származó mintákat vizsgált.

Az összehasonlított minták közül a torinói lepel lenszálai szinte tökéletesen megegyeztek a júdeai korszakból származó korabeli mintákkal. Ezek után kijelenthető, hogy a torinói lepel tényleg valahonnan a Közel-Keletről származik, ezáltal nem lehet középkori hamisítvány. Megállapítása alátámasztja a korábbi vizsgálati eredményt, hogy a lepel szálai által megőrzött virágpornyomok a Földközi-tenger keleti régiójában honos fajoktól származtak.

Valamiért a nemzetközi sajtó csak a napokban kapta fel azt az újabb kutatást, amely ugyan még 2022-ben jelent meg a Heritage-ben, de eddig nem kapott különösebb figyelmet. Liberato De Caro tudós és csapata a Bari Kristálytani Intézetben 2019-ben kezdte meg kutatásait. Olyan speciális röntgeneljárással vették szemügyre a torinói lepel egy lenmintáját, mint amilyennel a ásványok, kristályok szerkezetét tanulmányozzák. Vizsgálódásukkor megállapították, hogy lenvászon lepel anyaga szerkezetében megegyezik egy másik minta szerkezetével, amelyről köztudott, hogy a Masszada Erőd ostromának idejéből származik.

De Caro és csapata azt is megállapította, hogy az 1988-as radiokarbon vizsgálathoz használt minta nem volt a teszteléshez kellőképpen megtisztítva, és mivel rengeteg ember kezén ment át a középkorban, ezért maradhattak rajta olyan nyomok, amelynek eredményeként XIV. századinak vélték a lenvásznat. Ezzel együtt az is kiderült, hogy a vászon sokkal elhasználtabb volt, semmint, hogy csak néhány száz éves legyen. Állításuk szerint a vászon legalább legalább 1300 évig pihent egy olyan helyen, ahol a hőmérséklet folyamatosan 20 és 22,5 Celsius-fok között volt, 55-75 százalékos levegő páratartalom mellett.

shutterstock 2493828411 - Fotó: Shutterstock

A másik kérdés az arcmás a leplen
A középkortól kezdve általános volt a felfogás, hogy Jézus Krisztus arcmását látták a leplen. Később – már a XX. század második felében – azzal kezdtek el foglalkozni, hogy miként került az arcmás a lepelre. Voltak komoly próbálkozások:

- 1978-ban egy nemzetközi szakértőkből álló csapat futott neki, hogy kiderítse, miként került a vászonra az arcmás. Nem sikerült nekik. Annyira jutottak csak, hogy nem festményről van szó, mert nem találtak sem festék, sem pigment maradványokat.
- 2002-ben Raymond Rogers, a Los Alamos-i Nemzeti Laboratórium munkatársa azt vetette fel, hogy az arcmás a lepel és a belecsavart test közötti kémiai reakciók eredménye.
- 2014-ben egy kissé elvadult feltételezés már azt állította, hogy az arcmás egy földrengést követő sugárzás eredményeként jelenhetett meg a szöveten.
- A vérfoltokat is vizsgálták, amelyek nyomán kiderült, hogy AB vércsoportról van szó. A megállapítást a Spanyol Sindonológus Központ tette közzé. (Sindonológusok a torinói lepelt tanulmányozók)
- Voltak, akik azt állították, hogy valamilyen primitív fotó negatívra emlékeztető megoldással állunk szemben.

Ezt a kört zárták 2024-ben De Caro és Meacham legfrissebb kutatásai, de maradt még elég sok megválaszolatlan kérdés így is.

_ _ _ _ _