Kutatók megállapították, hogy már a késői fáraókorban létesítettek összeköttetést a Nílus egyik torkolati ága és a Vörös-tenger között. A II. Nekó fáraó (Kr. e. 610-595) alatt elkezdett csatornát Dareiosz perzsa király fejeztette be Kr. e. 490 körül.

Az újra és újra elhomokosodott majd kikotort csatornaárok a VIII. században végleg az enyészet martaléka lett. Az első próbálkozás egy modern csatorna építésére Bonaparte Napóleon egyiptomi expedíciójához köthető. Goethe, a nagy német költő egyszer azt mondta: aki megvalósítja a szuezi földnyelvet átszelő csatornát, feltárja maga előtt a világot.

Alexander von Humboldt kutató-utazó Goethe szavainak szellemében rávette az akkor Zürichben dolgozó Alois Negrelli (1799-1858) osztrák mérnököt, hogy foglalkozzék a csatornaépítés tervével. 1846 nyarán Negrelli három mérnököt küldött a térségbe, hogy méréseket végezzenek.

A legjobb megoldásnak az a Negrelli által tervezett, mindössze 171 kilométeres útvonal bizonyult, amely kihasználja a közbeeső állóvizeket, köztük a Nagy- és a Kis-Keserű-tavat is. Párizsban nemzetközi bizottság alakult a csatornaáttörés műszaki problémáinak tisztázására.

Szaid pasa, egyiptomi alkirály 1857-ben Negrellit nevezte ki a csatornaépítés legfőbb irányítójának, miután a párizsi társaság elfogadta az osztrák mérnök tervét.

Negrelli 1858-ban bekövetkezett váratlan halála után Ferdinand de Lesseps, egykori francia diplomata megalapította a Szuezi-csatorna társaságot (Compagnie Universelle du Canal Maritime de Suez), miután 99 évre szóló koncessziót kapott a tengerhajózási csatorna megépítésére és üzemeltetésére.

A csatorna megépítése 1859. április 25-én kezdődött el. A konzorcium számos gonddal szembesült: 50 ezer munkást kellett élelmezni, csak az ivóvizet 3000 teve szállította. A munkák kezdetben kézi erővel folytak, a földet kosarakban szállították el, később gőzhajtású kotrógépek rakták az ipari vasút vagonjaiba.

A Szuezi Csatorna átadása, 1869

A 163 kilométer hosszú csatorna tíz év után, 1869. november 17-én nyílt meg, nyolcezer kilométerrel és 30 nappal rövidítve meg az Európa és Dél-Ázsia közti hajóutat. Az ünnepségre a függetlenedni vágyó egyiptomi alkirály, Izmail pasa (1863-tól az új alkirály) az Oszmán Birodalom szultánját (akinek névleg fennhatósága alá tartozott) meg sem hívta, ott volt viszont Ferenc József császár, Eugénie francia császárné, a porosz, az orosz és a holland uralkodó.

Téves az a hiedelem is, miszerint a csatorna átadásakor mutatták volna be Verdi Aida című operáját, a valóságban annak ősbemutatójára csak 1871 decemberében került sor a kairói operaházban.

A csatorna a tervezett összeg kétszeresébe került, a költségek csaknem háromnegyedét Egyiptom állta, de a haszonból csak 15 százalékot kapott. Az ország ezért 1875-ben szó szerint csődbe jutott, és arra kényszerült, hogy csatornarészvényeit eladja az így monopolhelyzetbe kerülő brit kormánynak. 1888-ban a csatornát semleges övezetnek nyilvánították, és minden hajó előtt megnyitották, védelmét az 1882-ben Egyiptomba bevonult britekre bízták.

Nagy-Britannia 1956 nyarán kivonult az övezetből, néhány héttel később Nasszer egyiptomi elnök puccsszerűen államosította a csatornát.

Mivel Nyugat-Európa kőolajának nagy része ezen keresztül érkezett, október végén – a magyar forradalommal egy időben – francia, angol és izraeli csapatok szállták meg a térséget, és csak az év végén távoztak az amerikai és szovjet közös fellépés hatására.

Az 1967-es hatnapos arab-izraeli háborúban a Szuezi-csatorna frontvonal lett, az elaknásított, elsüllyedt hajóktól eltorlaszolt csatornát csak 1975-re hozták rendbe és nyitották meg újra. A Szuezi-csatorna a világ egyik legfontosabb és legforgalmasabb, egyben leghosszabb, zsilip nélküli épített vízi útja. Hossza 163 kilométer, mélysége 20 méter, szélessége 286 és 385 méter között változik, de az egyiptomi kézben lévő csatornatársaság a vízi utat fokozatosan mélyíti és szélesíti.

A Szuezi-csatorna Egyiptom fő bevételi forrása, évente mintegy 5 milliárd dollár bevételt hoz. 2014. augusztus 6-án Abdel-Fattáh asz-Szíszi egyiptomi elnök ünnepség keretében elindította „az új Szuezi-csatorna” megépítését, amely a tervek szerint folyamatossá teszi majd a régi, 145 éve befejezett vízi út forgalmát. 35 kilométer hosszan új medret ásnak az 1869-ben átadott, 163 kilométer hosszú régi vízi úttal párhuzamosan, 35 kilométer hosszan pedig kiszélesítik és kimélyítik a

Vörös-tengert a Földközi-tengerrel összekötő útvonalat. Hat alagutat is építenek, amelyek az új vízi út két partját kötik össze. Emellett több új kikötőt, valamint nemzetközi ipari és logisztikai központot is létrehoznak a régi csatorna mentén. A bővítéssel az átkelési idő 11 óráról mindössze 3 órára csökken majd. A tervek szerint a csaknem 4 milliárd dolláros (mintegy 934 milliárd forint) beruházás egyetlen év alatt elkészül.