A Párizs környéki békeszerződések valójában nem zártak le semmit

Bár úgy tanuljuk, hogy az 1918, illetve 1923 között kötött franciaországi békeszerződések (mint többek között a bennünket súlyosan érintő Versailles-i, vagy a Trianoni békeszerződések) megkönnyebbülést hoztak a nagy világégés által sújtott nemzetek számára, valójában csak olajként hatottak arra a tűzre, mely 1914-ben lobbant be, s melynek parazsa már évtizedek óta pislákolt úgy a Balkánon, mint Franciaországban, Németországban, vagy épp a nemzetiségi kérdésekkel küszködő Közép-Európában.

A különféle békeszerződések sok esetben (erre Magyarország példája a legradikálisabb) igazságtalan diktátumokként kerültek kényszerű aláírásra, így az első világháborút hivatalosan lezáró események valójában egy még nagyobb háború előhangjai voltak.

Hitler rohamos megerősödése
1922-ben Olaszországban hatalomra került Benito Mussolini, így megszületett az első olyan modern államforma Európában, melynek alapja a fasizmus volt, legfőbb kiváltó oka pedig Mussolini egyéni indokai mellett a háború utáni nyomor, mely mindenkor nagyban kedvez a szélsőségek előretörésének.

Mussolini mintájára döntött úgy az időközben kancellárrá emelkedő Adolf Hitler is, hogy kiépíti saját totalitárius rendszerét, a későbbi Harmadik Birodalmat, melynek szintén kiváló táptalaja volt a németországi szegényég és munkanélküliség. A németek nem akarták elhinni, hogy Danzig Lengyelországé, Elzász-Lotaringia a franciáké, ahogyan a Rajna-vidék felett is megszűnt a fennhatóságuk.

Hitler míg taktikusan megszerezte magának a lakosság nagy részének támogatását (már a sörpuccs utáni szabadulás idején járunk), addig gondosan titokban tartotta majdani népirtással kapcsolatos terveit, hogy aztán, a teljhatalom megszerzését követően annál nagyobb vehemenciával csapjon le az európai zsidóságra, valamint mindazon nációk képviselőire, akiket elmélete szerint el kell távolítani a Föld színéről, hogy egyrészt ne vegyék el az életteret a németektől, másrészt genetikai értelemben se tudják útját állni a leendő világbirodalom gépezetének.

1939. szeptember 1.: Hitler megtámadja Lengyelországot
A német vezérkar által Fehér hadműveletnek nevezett akció augusztus 31-én vette kezdetét, melyben a Szovjetunió is segítette a német előrenyomulást, s melynek keretében három irányból kerítették be a lengyeleket.

Egy hónap leforgása alatt Hitleré volt Lengyelország, s megkezdődött a Molotov-Ribbentrop-paktum értelmében Kelet-Európa németek és szovjetek általi közös felosztása.

Az együttműködést aztán Hitler bontotta fel Sztálin legnagyobb meglepetésére, amikor megtámadta a Szovjetuniót. Nyugat-Európát 1939-ben tökéletesen hidegen hagyta Hitler és Sztálin lengyel invázió, mondván, hogy nem érdemes újabb háborút indítani egy kis német terjeszkedés ügyén.

A második világháború Európában egészen az 1945-ös német kapitulációig húzódott, melyben a becslések szerint közel 100 millió ember halt meg a harcok és a népirtások hat éve alatt.

_ _ _ _ _