A bravúr előtt évszázadokkal, egészen pontosan 1770-ben Kempelen Farkas is bemutatott egy sakkozógépet a világnak, ami aztán sok híres embert győzött le, mire kiderült, hogy csalásról van szó.

Kempelen először Mária Teréziának mutatta meg az eszközt. A szerkezet tulajdonképpen egy nagy szekrény volt, amely a mérnök szerint tele volt fogaskerekekkel és más mechanikus elemekkel. A doboz tetején egy sakktábla volt, valamint egy emberszerű robot, ami mozgatta a bábukat. A bemutatók részeként azonban Kempelen rendre körbemutogatta a szerkezetet, hogy ne higgyék csalónak.

A tudós gépe megnyerte az első meccsét, és bár voltak szkeptikusok a tömegben, akik trükközésre gyanakodtak, a monarchiabeli uralkodó el volt ámulva.
Kempelen aztán mindenhova elvitte a sakkgépet az elkövetkező hetekben, nagy feltűnést keltve ezzel Bécs környékén. Nem sokkal később felkérték, hogy találkozzon és sakkozzon a kor híres alakjaival, így Bonaparte Napóleonnal, a számítástechnika atyjaként emlegetett Charles Babbage-el és Benjamin Franklinnel is megmérkőzött és mindenkit le is győzött.

Két évtizeden át, bár sokan azt gyanították, hogy átverés volt, senki sem tudta kitalálni, mi a titok. A gép nem volt legyőzhetetlen, mégis mindenkit lenyűgözött, hogy ismeri a szabályokat és sokakat megver.

Az eszközt egy ideig adták-vették a különböző tulajdonosok, mielőtt 1857-ben a végső gazda fia mindent felfedett: a gépet egy szekrénybe rejtett sakkozó irányította. A sakkfigurák valójában mágnesesek voltak és a sakktábla alatt pontosan le lehetett követni, milyen lépéseket tettek meg az elmúlt körökben. A robot karját pedig egy egyszerű pantográffal irányította a rejtett sakkozó.