Az első kísérleti rádióadások beindítása 1924. március 15-éig váratott magára. Ekkor egy bútorszállító kocsiban berendezett stúdióból, amihez egy mindössze 250 W-os Huth gyártmányú távíró-távbeszélő adó tartozott, hangoztak el a magyar rádiózás első, kezdetleges műsorai.

A berendezéseket még ebben az évben lecserélték egy magyar tervezésű, 1 kW teljesítményű adóra. A fejlesztések a következő években is folytatódtak, aminek keretében először egy Telefunken gyártmányú, 2 kW-os, majd egy 3 kW-os rendszert helyeztek üzembe. 1928-ban mind a stúdió, mind pedig a rádióadó helyét véglegesítették.

Előbbi a budapesti Bródy Sándor utca 5-7. alá költözött, míg az új 20 kW-os Telefunken adót Lakihegy mellett építették fel, amely két 150 méter magas, MÁVAG gyártmányú vasszerkezetű toronyból és a közöttük kifeszített 100 méteres antennából állt. Ez a rendszer már képes volt Budapesten és környékén jó minőségű adást produkálni az ekkor már gomba módra szaporodó előfizetők megelégedésére.

Még az 1920-as évek végén felmerült az igény egy ugyancsak Lakihegyen kialakítandó, de már az egész ország területén jó vételt biztosító rendszer kiépítésére.

A torony amerikai terveit Tantó Pál mérnök adaptálta a Csepel-szigeti homokos talajviszonyoknak megfelelően. A tervezés közel négy évig tartott és 1933. július 1-jén a MÁVAG szerelői Massányi Károly vezetésével megkezdték a 314 méter magas, Blaw-Knox-rendszerű, elnyújtott oktaéder alakú torony építését. Az átadás még ebben az évben december 2-án megtörtént, és elsőként az akkori miniszterelnök, Gömbös Gyula ünnepi beszédét sugározta a Budapest I. műsorán.

Ezzel az új 120 kW teljesítményű adóval a magyar rádiózás műszaki tartalmát tekintve a világ élvonalába lépett elő.

Maga a torony pedig Európa akkori legmagasabb építménye volt. A 20 kW-os adó is használatban maradt és a Budapest II. műsorát sugározta tovább.

1968-ban újabb jelentős átalakítás történt a Lakihegyi Rádióadó történetében. Az addigi 135 kW-os adót két, egyenként 150 kW-os rendszer váltotta fel. Továbbá néhány felújítási munkát még a 314 méteres tornyon is végrehajtottak.
1977-ben a lényegesen korszerűbb, kétszer 1 MW-os Solti rádióadó üzembe helyezését követően a lakihegyi adót annak tartalékává léptették vissza. Noha ezt követően még néhány alkalommal üzembe helyezték, az 1980-as évek elején a lebontása mellett döntöttek. Ennek hírére magánszemélyek és számos egyéb társadalmi szervezet tiltakozó hadjáratba kezdett a torony megmentéséért. Végül a nyomásnak engedve a lakihegyi adótornyot 1985-ben ipari műemlékké nyilvánították.

2006 nyarán alaposan felújították és ismét üzembe helyezték. Jelenleg továbbra is a Solti rádióadó tartaléka, de fő üzemben 135,6 kHz-en HGA22 jelzéssel időszinkron jeleket sugároz, amit az áramszolgáltatók az éjszakai-nappali ellátás közti váltásra használnak fel.

A tornyot ipari alpinisták képzésére használják (a torony megmászása kb. két óra hosszat vesz igénybe).