vagy nem vették észre, hogy mi is történik, vagy azonosultak a Tisza párt törekvéseivel - legyen annak bármilyen pénzügyi összeomlás és más katasztrofális következménye is Nógrád vármegyei emberek jövőjének szempontjából.

Szép reményekkel indult valaha ez a civil kezdeményezés, de már akkor látható volt, hogy ez nem lesz hosszú életű. Egyszerűen azért, mert az alapvetően naiv, de jószándékú Ferkó doktor és a valóban lokálpatrióta Tatár Csabi mellett szerepet kapott benne a sértett Eötvös és az Eötvös hatása alá került antipolitikus Szabó is.

A felszín felett úgy tűnhetett, hogy Ferkó az elnök, ő irányít, de ez tévedés volt.

A felszín alatt Eötvös mozgatta a szálakat, tolva maga előtt a dokit, és Szabóval agresszíven vitték a Fidesztől minél távolodó politikát, miközben elkezdtek közelíteni az akkor feltűnő Tisza szektához.

Ez persze nem aratott osztatlan sikert a páholyon belül, de Eötvös manipulációjára nem volt ellenszerük. Már az is gyomorforgató volt, hogy olyan emberek, akik évekig a Fidesz asztaláról lakmároztak, most elkezdtek odacsinàlni, de az végképp több helyen is kiverte a biztosítékot, hogy egy magát jobbos és polgári szervezetnek beállító csapat vezető tagja feltűnt a feleségét galád módon felvevő, lányok lába között vonagló, utólag a tokaleszívó Romolust, Csipke Józsikát, az ujjtöréssel fenyegető Radnait, Bucseknét, Holczernét, Oláht és Hidvégit is magába szippantó ember gyűlésen.

És nem csak feltűnt, hanem selfit is készített.

Eötvös végig orránál vezette Ferkóékat, neki csak az volt a fontos, hogy ő bekerüljön a testületbe, meglegyen a 200 ezres nyugdíj-kiegészítés, a többit ő nagyívben ejtette.

Nem tudott segíteni senkinek, így magára maradtak az induló katonáik és egyre rosszabbul kezdte érezni magát Ferkó és Tatár.

Végül nem volt más választásuk, ha meg akarták őrizni becsületüket, félreálltak. Tették ezt felemelt fejjel, miközben Eötvös meg nézheti tovább a földet, járhatja a várost leszegett fejjel és azzal a tudattal, hogy az árulókat sehol sem szeretik.