Aki 1992-ben, Barcelonában képviselte Magyarországot az olimpiai játékokon.

Ahogy arról a Világgazdaság is beszámolt, tragikus baleset történt hétfőn, a délelőtti órákban egy hévízi hotel bontási munkálatai közben. Egy leomló fal maga alá temetett egy munkást, akit a kiérkező mentők többször próbáltak újraéleszteni, de már nem tudták az életét megmenteni. Előzetesen annyit lehetett tudni, hogy az elhunyt egy 52 éves dombóvári férfi volt, aki a bontási munkálatokon dolgozott.

A keszthelyi rendőrkapitányság halált okozó, foglalkoztatás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétség ügyében indított eljárást. A Sportal később megírta, hogy az áldozat Petrovics János korábbi ökölvívó.

A Danubius Hotels Zrt. közleményt adott ki a tragédiával kapcsolatban: „Az Ensana Thermal Aqua szállodában zajló felújítási munkálatok során, munkabaleset következtében, sajnálatos módon elhunyt egy, a társaságunk szerződött partnere képviseletében a munkaterületen tartózkodó szakmunkás”. Hozzátették: a vállalkozó képviseletében a helyszínen tartózkodó személyek a szálloda munkatársaival együtt haladéktalanul a sérült segítségére siettek, és hamarosan a mentők is a helyszínre érkeztek, de a szakszerű ellátás ellenére nem tudták megmenteni az ötvenkét éves dombóvári férfi életét.

A halálhírt a Magyar Ökölvívó Szövetség és a Magyar Olimpiai Bizottság is megerősítette. Utóbbi felidézte, hogy Petrovics 12 esztendősen ismerkedett meg a sportággal Dombóváron. Pályafutása során

- három amatőr magyar-bajnokságot nyert,
- volt világbajnoki résztvevő,
- profiként több magyar és nemzetközi címmérkőzésen lépett kötelek közé.

Harminckét éve, 1992-ben Barcelonában képviselhette Magyarországot az olimpiai játékokon, a Paksi SE színeiben, a 60 kilogrammosok között 17. lett.

Később többször klubot és edzőt is váltott, élt egy darabig külföldön is. A kétezres évek elején még aktív ökölvívó volt. Bokszolt mások mellett Paul Griffinnel, Toncho Tonchevvel vagy Oscar De La Hoyával.

„Jancsit egy nagyon rendes, csendes, végtelenül jószándékú embernek ismertem meg. Mindenki nagyon szerette az ökölvívó-társadalomban, és a küzdő stílusa a szurkolók között is roppant népszerűvé tette. Sajnos a civil életben nem találta meg úgy a helyét, ahogy egykor a szorítóban. Az elmúlt években sajnos nem is nagyon hallottam felőle, nem látogatta a Veterán Bunyósok Alapítványának eseményeit, pedig azt éppen azért hoztuk létre, hogy azokat a visszavonult bokszolókat segítsük, akik a pályafutásuk után nehezen tudnak beilleszkedni a társadalomba, ami egy komoly probléma a sportágunkban” – mondta a Sportalnak Kovács „Kokó” István.