Budapesten, az angyalföldi munkáskerületben született. 1959 őszén kapta első akusztikus gitárját, 16 éves korában egy gyári zenekarban játszott. Majd a különböző formációkban létező Atlantis tagjaként tűnt fel.

Radics Béla Ifipark. 1982 szeptemberi utolsó fellépése.

Elsőként játszotta Jimi Hendrix és a Cream számait, amelyekben jól érvényesült virtuóz gitárjátéka és hatásos előadásmódja, ennek része volt a fej fölötti gitározása, a húrok bravúros szájjal és foggal való pengetése is. Mindezt olyan zenekarokban mutatta be, mint a Sakk-Matt, az Aligátor, az Aréna, a Nevada és a Tűzkerék, de legnagyobb sikereit a Taurus tagjaként érte el.

Radics Béla - Zöld csillag

A Tűzkerékben olyan zenészekkel játszott, mint Döme Dezső, Tátrai Tibor, vagy Póka Egon. Tátrai nemrég a hvg.hu-nak azt mondta, hogy élete egyik legmeghatározóbb élménye volt, amikor egy haverja levitte egy Sakk Matt-bulira.

„Ez volt az első alkalom, hogy zenét láttam. Ahogy a zenekar játszotta az akkori pop-, rockdalokat és a Bill Halley rock and roll számokat, irgalmatlan benyomást tett rám. Az a pillanat örökre szólt.”

Radics gitározásáról azt mondta, „nem tudom, hogy csinálta, de ő minden zenét valahogy be tudott gyűjteni, ami akkoriban kisebb csoda volt, és persze le is tudta szedni a dalokat. Hamar barátok lettünk Bélával valahogy, befogadott, beengedett a lakásába, vihettem a gitárját, én meg szívtam magamba mindent, ami ezen a csatornán jött. Villámgyorsan elkezdtem kerülni az iskolát is, az nem volt annyira izgalmas. 16 éves koromban abba is hagytam végleg.”

1972. május 1-jén volt a bemutatkozó koncert a Budai Ifjúsági Parkban.

A Taurus négyes felállásában Radics Béla volt a virtuóz gitáros és énekes, Balázs Fecó hozta a lírai dalokat, Som Lajos jelenítette meg a kemény rocker figuráját, Brunner Győző volt a precíz dobos.

A Taurus és Radics nem volt a hatalom kedvence, mindössze két kislemeze jelent meg. Ennek ahhoz is lehetett köze, hogy a koncerteken a "Bélát a pártba, a Taurust a kormányba" jelszavakat skandálta a tömeg.

Radics Béla a mellőzöttségtől megcsömörlött, visszahúzódott a nyilvánosságtól.

A 70-es évek közepéig napi 10-12 órát gitározott, de ezután a falra akasztotta legendás Gibsonját, legtöbbet az angyalföldi kocsmákban lehetett látni. Zenélt még az Alligátor együttessel (1973), a Nevadával (1974), 1975-ben újraélesztette a Tűzkereket, 1977-ben a Budai Ifjúsági Parkban egy nosztalgia koncerten ismét tízezer ember előtt játszhatott. 1978-ban a tévében is felléphetett, de egyre jobban befelé fordult, az alkohol rabja lett.

1982 májusában, már nagyon rossz állapotban még fellépett a Budai Ifjúsági Parkban, néhány hónap múlva, október 18-án meghalt, 36 éves volt.

A Megyeri úti temetőben helyezték örök nyugalomra, sírkövének árát rockzenészek gyűjtötték össze. Sírfelirata így szól: "Minden idők legnagyobb magyar gitárosa. Legyen neki könnyű a föld!"

Fotó: Radics Béla R. B. Emléktársaság (Facebook)

Emlékére egykori angyalföldi lakóházán táblát helyeztek el, 2005 októberében Kovács Károly róla készített szobrát is felavatták a XIII. kerületi Gyöngyösi utcában. 2013-ban utcát neveztek el róla Angyalföldön.

1982. 10. 18-án hunyt elRadics Béla gitáros, énekes, zeneszerző.

Ma rá elékezünk!

Még több kultúra a Facebook-oldalunkon, kövessen minket:InfoNógrád híroldal csoport