Az 1950-es évek végétől az első kiemelkedő képességű játékos. Nagyon fiatalon lett elismert labdarúgó.

A kezdetektől a haláláig Fradista volt. Hogy mit jelentett számára a Fradi?

„Nekem a Fradi-pálya jelentett mindent, én, a vidéki kis srác, ott lehettem-lettem valaki. Jó sorsom oda vezényelt, mert valahol fenn úgy döntöttek rólam, hogy a Ferencváros legyen az életem.”

Az FTC labdarúgója, 75-szörös válogatott volt 1952-1974-ig, játszott olimpián, vb-n, Eb-n bronzérmes csapatban. 1967-ben elnyerte a France Football Aranylabdáját, 1968-ban világválogatott volt.

Volt utánpótlás szakágvezető, szakosztály igazgató, majd 1990-től szakosztály alelnök. 1970-ben Hoffer Józseffel megjelent "Rúgd a labdát!" című műve.

Becenevei Császár és Flóri voltak. 2007. december 21-én délben átkeresztelték az Üllői úti stadiont, a neve Albert Flórián Stadion lett.

Rendkívül szerény volt, rokonszenves a csapattársak számára is. Tisztelettudó, jó magatartású, jó modorú, intelligens fiatalember volt a magánéletben éppúgy, mint a pályán.

Hihetetlen, bámulatos cselezőkészsége volt, ami kivételes adottság, olyan, amit nem lehet megmagyarázni. A külföld is fölfigyelt erre a csodálatos mozgástechnikára és gólérzékenységre. 1967-ben megérdemelten ítélték neki oda az Aranylabdát.

1958-ban, 17 évesen lett válogatott játékos. Előtte 25 évvel történt hasonló eset. Az egyre eredményesebb csatársornak nem sokkal később már ünnepelt csillagává nőtte ki magát.

1959. június 28-án mutatkozott be a válogatottban Svédország ellen.

1960-ban bekerült az olimpia magyar válogatott keretébe is, a tornán a bronzérmet szerezték meg. A válogatott csoportelsőként jutott az elődöntőbe.

Albert Flórián (1941-2011)

Ha tatszett a cikk, ossza meg kedvenc Facebook csoportjában, vagy saját oldalán!