A magyar szál:
Nagyban hozzájárult a német megosztottság felszámolásához a Vasfüggöny megnyitása.

A Magyarország nyugati határán akkoriban létező határzár, mely a keleti blokkot zárta el a "hanyatló Nyugattól", jelképe volt a képtpólusú világhatalomnak, a hidegháborúnak és a kommunista elnyomásnak is.

1989-ben már új szelek fújtak. Magyarország akkori külügyminisztere, Horn Gyula addig a gyakorlatilag a Szovjetunió fennhatóság alatt álló Kelet-Európában elképzelhetetlen tettet hajtott végre. A politikus, későbbi miniszterelnök, egykori kommunista megosztó személy volt, de ezen tettével mindenképpen beírta magát a történelembe: 1989. június 27-én Alois Mock osztrák külügyminiszterrel közösen, a nyilvánosság előtt, jelképesen átvágta a határzár megmaradt szakaszát. (A Vasfüggönyt az előző hónapokban már elkezdték felszámolni.)

Ami ennél is fontosabb, hogy bejelentette: 1989. szeptember 11-től a magyar hatóságok átengedik a nyugati határon a Német Demokratikus Köztársaság (NDK) azon állampolgárait, akiket Ausztria vízum nélkül hajlandó fogadni.

A határ október 7-ig nyitva volt hatvanezer keletnémet tartózkodott akkor Magyarországon, többségük át is mehetett Ausztrián keresztül Nyugat-Németországba, évtizedekkel korábban szétszakított családok egyesülhettek újra. Az esemény jelentős mértékben hozzájárult a "két Németország" rendszerének felszámolásához és a német egység újbóli létrejöttéhez.

Németh Miklós most már bánja, hogy átengedte a dicsőséget

„Ő volt az utolsó, aki támogatta a határnyitást - mondta Horn Gyuláról Németh Miklós, az MSZMP utolsó miniszterelnöke, aki 1988-tól az 1990-es szabad választásokig vezette az országot, a vs.hu-nak adott interjújában.

Németh Miklós kifejtette, most már bánja, hogy átengedte a dicsőséget Horn Gyulának, akkor külügyminiszterének, aki Alois Mock osztrák külügyminiszterrel 1989. június 27-én jelképesen átvágta a vasfüggöny erre a célra meghagyott mintegy tízméteres maradványát. Ez az esemény vált később a vasfüggöny elbontásának látványos jelképévé.

Az NKD és NSZK megalakulásának előzményei:

Miután a szövetségesek 1945-ben legyőzték Németországot, az állam területét és Berlint egyaránt francia, brit, amerikai és szovjet szektorokra osztották.

Október 3. a Német Egység Napja / Fotó: Northfoto

A szovjetek és korábbi szövetségeseik között fokozatosan elmérgesült a viszony.

1947-ig a három nyugati szektor egységesült, létrejött a három szektorból álló Trizónia. A vörösök azonban ebből szándékosan kimaradtak.

1948. június 2-án a nyugati szektorokban, június 24-én pedig Berlin nyugati részében is bevezettek egy új fizetőeszközt, a német márkát.

Sztálin ezt és „műszaki nehézségeket” ürügyül kihasználva blokád alá vette Nyugat-Berlint, azt remélve, hogy ezzel a teljes város felett átveheti az uralmat, ám a nyugatiak légihídon keresztül juttatták szállítmányaikat saját területükre.

1949 májusában egy négyhatalmi szerződés megkötése után a Szovjetunió feloldotta a blokádot, addigra azonban a keleti területeken már bevezették a keleti márkát.

Az NDK 1961-ben fallal választotta el Nyugat- és Kelet-Berlint, hogy megakadályozza saját állampolgárai nyugatra utazását / Fotó: Northfoto

Ez a kettős valutarendszer jelentősen felgyorsította az ország kettészakadását. Nyugaton még májusban kikiáltották a Németországi Szövetségi Köztársaságot (NSZK), a szovjetek ezt októberben követték a Német Demokratikus Köztársaság (NDK) megalapításával.

Az ikonikus Checkpoint Charlie, Nyugat- és Kelet -Berlin közötti egykori határ / Fotó: Northfoto

Keleten kommunista, nyugaton kapitalista rendszer alakult ki.

Az NDK kormánya később erőteljesen korlátozta saját állampolgárainak az NSZK-ba vagy Nyugat-Berlinbe történő kiutazását (berlini fal, vasfüggöny).

A berlini falat 1989-ben bontották le / Fotó: Norhfoto

Az újraegyesítés napja

Németország hivatalosan 1990. október 3-án egyesült, amikor Kelet-Németország öt újraalapított szövetségi tartománya formálisan csatlakozott a Német Szövetségi Köztársasághoz.

A bejelentés véget vetett a német állam 45 éves megosztottságának.

Mivel az új tartományok formálisan csatlakoztak a Német Szövetségi Köztársasághoz az alkotmány akkori, 23. cikkelyével összhangban, egyszerűen kiterjesztették a területet.

Angela Merkel kancellár 2009-ben úgy nyilatkozott: az egyesítés folyamata még mindig nem ért véget, a külön töltött négy évtized valószínűleg még hosszú ideig éreztetni fogja hatását a társadalomban.

Az egyesítés után

Az újraegyesítés jelentős terheket róttak a német gazdaságra. A német gazdasági növekedés lassult, ennek legfőbb oka a keletnémet gazdaság alacsony teljesítménye volt, különösen a nyugatihoz képest. A keleti ipar gyakran teljesen összeomlott, a területek áruval és szolgáltatásokkal való ellátása megerőltette a nyugati erőforrásokat.

Berlini életkép 1989-ben / Fotó: Northfoto

Az NDK nagy részéről ráadásul eltűnt az ipar, a munkanélküliségi ráta 20% körüli értékre nőtt. A keletnémetek pedig elkezdtek átvándorolni nyugatra munkalehetőségért, ezzel pedig jelentős mértékben csökkent a népesség.

A berlini fal építése után Brandenburgi kapu a lezárt zóna közepére került és sem keletről, sem nyugatról nem lehetett áthaladni rajta. (Brandenburgi kapu 1988 -ban a felső képen, napjainkban az alsón) / Fotó: Northfoto