Az ország megszállására az ürügyet a Konrad Henlein vezette nemzetiszocialista Szudétanémet Párt által szított belső zavargások szolgáltatták.

Adolf Hitler hatalomra jutása után növekedett meg Konrad Henlein pártjának a befolyása, aki a Német Birodalom támogatásával nyugtalanságot szított, terrorizálta a szavazókat a választások során, és szeptember közepén felkelést próbált kirobbantani.

A prágai kormány nem tudta visszavonni a kihirdetett rendkívüli állapotot, így szeptember 22-én lemondott.

Alig két hónappal Ausztria bekebelezése után, 1938 májusában a német csapatok felsorakoztak a cseh határ mentén, készen a bevonulásra, Csehszlovákia részlegesen mobilizálta hadseregét, s a helyzet egyre aggasztóbbá vált.

Szeptember 19-én a francia és a brit nagykövet jegyzéket nyújtott át Edvard Beneš elnöknek, amelyben azt követelték, hogy a köztársaság adja át a szudéta területeket Németországnak cserébe új határainak szavatolásáért, mert ezzel a lépéssel elkerülheti, hogy a Wehrmacht nyomban megszállja az országot.

A Csehszlovák Köztársaság és barátai (melyekből nem sok maradt) hirtelen elszigetelődtek. Szeptember 23-án, végső kétségbeesésében, Csehszlovákia újra mozgósította hadseregét és légierejét.

Benito Mussolini, Hitler szövetségese, ekkor azzal az ötlettel állt elő, hogy egy négyhatalmi tárgyaláson rendezzék a csehszlovák válságot.

A hírhedt konferenciára szeptember 29–30-án került sor Münchenben Németország, Nagy-Britannia, Franciaország és Olaszország részvételével és Csehszlovákia sokatmondó távolmaradása mellett.

Chamberlain, a francia miniszterelnök, Édouard Daladier, Hitler és Mussolini végül aláírta az egyezményt, amely valamennyi német követelésnek helyt adott.

A Szudéta-vidéket október 1-től a Birodalomhoz csatolták: a döntés és a további engedmények révén Csehszlovákia elvesztette történelmi területeinek jelentős részét, amelyeken a Németország ellen épített legfontosabb erődítményei, illetve a legtöbb vas-, acél- és textilgyára volt.

Ráadásul a Szudéta-vidék elvesztése azt is jelentette, hogy akeleti határvidéken újabb területi veszteségek fenyegettek, mivel ott Lengyelországnak és Magyarországnak voltak követelései. Egy héttel a mozgósítás után, szeptember 30-án Csehszlovákia végül kapitulált.