Így fogalmazott Snétberger Ferenc világhírű gitárművész, aki március 14-én vehette át a kitüntetést a Parlamentben.

"Voltak nehézségeim, de ezeket sikerült leküzdeni, sokan segítettek ebben. Ez egy nagyon kemény pálya, ha viszont elég kitartó vagy, és mások ezt látják, akkor előbb-utóbb mindenkinek sikerülhet" - fejtette ki az ötvenhét éves, évtizedek óta Berlinben élő Snétberger Ferenc. Megjegyezte, hogy az általa alapított, és 2011-től működő felsőörsi Snétberger Zenei Tehetség Központ diákjainak is azt sulykolja: alázatra van szükség, a zene nagy dolog és tisztelni kell.

"Az iskolát nagyon szeretem csinálni, bár sok időt elvesz. Korábban hat éven át tanítottam egy berlini zenei iskolában tehetséges gyerekeket, ez adta az ötletet, hogy a magyarországi központot megvalósítsuk. A felsőörsi Zenei Tehetség Központ jóval komplexebb, bentlakásos iskola, ahol a kurzusok idején hatvan gyerek tanul zenélni nagyszerű tanároktól. Sajnos a vidéki meghallgatásokon nagy szegénységet tapasztalunk a roma gyerekeknél, jó lenne, ha a tehetségek nem vesznének el" - hangsúlyozta Snétberger Ferenc. A központ működését a magyar állam a kezdetektől támogatja, beindulásához a Norvég Alaptól kaptak 2,7 millió eurót.

Snétberger Ferenc felidézte, hogy gyerekként édesapja volt rá a legnagyobb hatással, ő volt a példaképe, miatta tanult meg gitározni. "Sajnos már nem él. Nagy gitáros lehetett volna, ha megvannak hozzá a lehetőségei, de nem volt igazán ideje a hangszerrel foglalkozni, mert a zenélés mellett hét gyereket nevelt. A salgótarjáni zeneiskolában Borsányi Mátyástól tanultam sokat" - fejtette ki.

A gitáros játékában a magyarországi roma hagyományok, a brazil zene és a flamenco éppúgy jelen van, mint a klasszikus gitár és a jazz. "A legfontosabb a saját hang megtalálása a hangszeren. Kitartok amellett, amit elkezdtem és mindig is csináltam. Ebben mindenféle van, a flamencót, a brazil zenét különösen szeretem, de a legnagyobb hatással a jazz volt rám, apám is játszotta".

Több mint három évtizedes pályafutása első szakaszában, 1987 és 1993 között a sokra tartott jazzformáció, a Trio Stendhal tagja volt Dés László szaxofonossal és Horváth Kornél ütőhangszeressel. A csapat négy lemezt készített. "Ez a korszak régen lezárult, de abban az időben nagyon sikeresek voltunk". Azóta sok mindenkivel játszott együtt; talán az Arild Andersen norvég bőgőssel és Paolo Vinaccia olasz ütőhangszeressel alkotott Snétberger Ferenc Trió 2005-ben megjelent Nomad című lemeze az egyik csúcspont.

"Fantasztikus volt a Bobby McFerrinnel lezajlott koncertsorozat, meghívott Zürichbe, Németországba, Spanyolországba is, de felléptünk együtt a VeszprémFesten is. Markus Stockhausen trombitással, Karlheinz Stockhausen fiával 1999 óta zenélünk együtt duóban és a Joyosa projektben, nagyon jó barátom, sokat segített nekem" - sorolta a gitárművész.

Várhatóan ősszel jelenik meg Snétberger Ferencnek a Zeneakadémián tavaly októberben adott koncertjének hanganyaga. Idén sok szólókoncertje lesz, For My People című művét, amelyben magyar hazája kulturális gyökereivel foglalkozik, június 13-án a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon a Concerto Budapesttel közösen adja elő. Játszik a felsőörsi tanítványokkal, valamint új formációjával is, amelyben fia, Toni dobol, Barcza Horváth József bőgőzik, Oláh Tzumo Árpád zongorázik, és zenél velük egy francia vendégtubás, Michel Godart. "Szeretem, hogy két otthonom van, Berlinbe és Magyarországra is hazamegyek" - mondta végül a gitárművész.